Idén áprilisban lesz Örkény István születésének 110 éves évfordulója, így a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett kiállítással és előadással elsősorban a Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a világirodalmi rangú magyar groteszk próza és dráma megteremtője előtt szeretnénk tisztelegni.

A főtéren, a Tamási Áron Színház előtt több napon át látható kiállítás címe Tóték Székelyföldön, mely kiállítás első napján, január 22-én az Örkény darabjából 1969-ben Fábri Zoltán által rendezett Isten hozta, őrnagy úr! című legendás film hanganyagát hallhatják az érdeklődők. A filmben olyan kitűnő magyar színészek játszottak, mint Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta, Venczel Vera, Páger Antal, Dégi István, Rajz János, Bod Teréz, Darvas Iván… A kiállításon a darab székelyföldi bemutatói mellett az 1967 februárjában tartott ősbemutatóról is talál majd egy rövid információs anyagot a közönség, mely ősbemutató óta szinte napra pontosan 55 év telt el. Este 7 órától a Bocsárdi László által rendezett Tóték című előadást játssza a Tamási Áron Színház társulata a nagyteremben.

Egy bizarr alapötlet, néhány különös figura, és az abszurd határát feszegető groteszk helyzetek hosszú sora, melyek alatt az ember dől a nevetéstől, de közben érzi, hogy valójában a második világháború tragédiáját látja. Talán így lehetne egy mondatban összefoglalni a Tótékat, mely először kisregény formájában jelent meg 1966-ban, majd egy évvel később Örkény István átdolgozta drámává. A darab már 1970-es párizsi előadásával elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

Tóték egyetlen fia az orosz fronton harcol, és rábeszéli idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán pihenje ki a háború fáradalmait. Az őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent elkövet, hogy a kedvére tegyen, abban a reményben, hogy így az őrnagy pártfogása alá veszi majd gyermeküket a harctéren. Ebben az ártatlan családi történetben a mindenkori ember kiszolgáltatottságáról fest átfogó, örök érvényű képet a szerző, az elnyomás odáig fokozódik, hogy végül már a legkegyetlenebb megtorlást is indokoltnak érezhetjük. Örkény István éles hangú kritikájában azonban mindvégig jelen van az együttérzés és a szeretet is, a tévelygések mögött érződik a kisember jó szándéka.