Hírek
A színház igazgatója, Szikora János a pezsgős köszöntésen így fogalmazott: "Sok csoda történt a darabban, de az igazi csoda mégiscsak Karcsi jelenléte volt."
Az Adáshibát Szakonyi Károly 1970-ben írta, és azóta töretlen a sikere a magyar és a nagyvilág színpadain. Több tucat nyelvre lefordították, maga Neil Simon is érdeklődött iránta. A bemutató után körbejárta a kontinenst: játszották Németországban, Lengyelországban, Bulgáriában, a régi Szovjetunióban és Törökországban is, ahol az ország kultúrájához igazították a darab rendezését. Remek szerepek, remek komikus helyzetek, remek, ma is friss szövegek.
„Örömmel tölt el, hogy úgy látom, a közönség is veszi adást. Annak idején, amikor külföldön is elkezdték játszani, akkor egy újságíró megkérdezte, hogy mit szólok a sikeréhez. Azt válaszoltam, hogy íróként persze ez dicsőség, de emberként mégis szomorú vagyok, hogy ennyire van – még – aktualitása. Szerencsére jót tett neki a szöveg modernizálása, így a mai közönséghez, fiatalokhoz közelibb lett. Az író mindig meghatódik, hogy amit az íróasztalánál kitalált, utána rengetegen komolyan foglalkoznak vele, hogy elképzeléseit tökéletesen megvalósítsák a színpadon. Szívből gratulálok az alkotóknak!” – mondta a 91 esztendős Szakonyi Károly a premier utáni köszöntésen.
A Játékszín és a Vörösmarty Színház közös produkcióját Bagó Bertalan rendezte, az Adáshibában Gáspár Sándorral, Zsurzs Katival, Lévay Viktóriával, Kovács Tamással, Varga Lilivel, Varga Ádámmal, Imre Krisztiánnal és Kerekes Józseffel találkozhatunk.
Válogatás az archívumból
-
Az Újvidáki Színház a Thália Színházban május 4-én bemutatta a Koldustetű című előadást Gion Nándor: A kárókatonák nem jöttek vissza című regénye alapján Gyarmati Kata és Mezei Kinga dramatizálásáben és Mezei Kinga rendezésében.2007. május 4.
-
Interjúk
„Valószínűleg keveset csaltam” – beszélgetés Székely Gáborral
Székely Gábor Kossuth-díjas rendező egyike azoknak, akik meghatározták a XX. század második felének magyar színházi életét, ízlését, alapkérdéseit. Bár ő jóval szerényebben fogalmaz. Azt mondja, talán említhetne három vagy négy darabot, amit sikerült jól megcsinálnia. Seres Gerda
-
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
A Budapest- Orfeumtól a meglepetés vendégig
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. Lovas Ildikó -
Interjúk
„Amit másképp csinálnék, mert nagyon jó élmény volt nekem a rendezés
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei. Lovas Ildikó
-
Interjúk
Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra! Lovas Ildikó















