A színpadon egy óriási kivetítő, rajta egy számítógép-monitor képe. Internetes weboldal: Shakespeare - Hamlet. Egy fiatal fiú ül a gép előtt, aki a nemrég rendelt pizzáját falja, majd legurít egy energiaitalt. Végül rákattint egy-két linkre, böngészik. Majd egyszer csak, mint egy vírus, mindent eltörölve egy arc jelenik meg a képernyőn, és beszélni kezd hozzá.
Így kezdődik Shakespeare Hamlet-je Alföldi Róbert rendezésében. Helyszín: a szlovákiai Nyitra. A próbák három hónapja folynak, minden nap, kivéve hétvégén és amikor a rendező épp Magyarországon játszik. A hangulat remek - még a bemutató előtti utolsó napokban is -, mindössze két színész beszél magyarul a játszók közül, de ez nem okoz gondot. Három tolmács közvetít folyamatosan a rendező, a díszlettervező, a jelmeztervező és a szlovák társulat között. Bár ők már fél szavakból is megértik egymást.

- Hogy kerültél ide?
- Idestova tizenvalahány éve rendeznek ebben a színházban egy olyan nemzetközi fesztivált, amiről Magyarországon nem sokan tudnak, de Európában annál többen. Ezen a rendezvényen voltunk itt vendégjátékon három előadásommal. Ezután a színház művészeti vezetője - csak zárójelben jegyzem meg, hogy nálam hat évvel fiatalabb és három éve vezeti a színházat - "megelégelte", hogy csak vendégelőadásokkal jövök ide, úgyhogy megkérdezte, hogy van-e kedvem valamit itt rendezni. Szóval ez egy négy-öt éves kapcsolat eredménye.

- Kifejezetten a Hamlet rendezésére kértek fel?
- Shakespeare-ről volt szó, és a Hamlethez jutottunk. Fél évig foglalkoztam a darabbal, mire elkezdtünk próbálni. A példány elkészítése elég nehéz volt, mert én megcsináltam magyarul, és ők a szlovák fordítás alapján előkészítettek egy hasonlót. Aztán négy hétig egyeztettük a szöveget. Én Nádasdy Ádám fordítása alapján dolgoztam, úgyhogy meg kellett keresni, hogy a szlovák fordítások közül melyik áll a legközelebb ehhez. Szlovákiában három-négy éve elkezdték újra lefordítani az összes klasszikust, ezért volt kéznél egy néhány éve készült példány. Így, akárcsak a Nádasdy fordításban, szinte mai nyelven szólalnak meg a szereplők.

- A darabban Poloniust és Rozencrantzot is nő játssza. Miért?
- Poloniust azért osztottam színésznőre, mert épp nem volt a színházban olyan férfi színész, akire szívem szerint rábíztam volna a szerepet... Adela Gáborová nagyon markáns, kicsit maszkulin nő, aki remekül megoldotta a feladatot. Az érdekes az, hogy ezzel a cserével, egyáltalán nem sérültek sem a viszonyok, sem a darab. Rozencrantz szerepét viszont készakarva osztottam színésznőre a Hamlet és közte lévő szexus miatt.
- Mielőtt elkezdődtek a próbák, gondolom, hogy felkészültél a "kétnyelvűségből" adódó nehézségekre...
- Felkészültem, de aztán egyáltalán nem adódott nehézség. Úgy látszik a színház teljesen független attól, hogy melyik országban vagy városban van. Ugyanazok a problémák, ugyanazok az örömök, és ugyanúgy lehet dolgozni benne. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy van egy fantasztikus tolmácsom - Forgács Miki, aki időközben átvedlett asszisztenssé is -, aki olyan módon közvetített engem nekik, hogy ugyanolyan tempóban tudtam dolgozni, mint otthon. Emellett ilyenkor hihetetlenül fölerősödik minden, ami nem verbális kommunikáció... Az is segített, hogy nagyon határozott keretek között mozogtunk, hiszen a darabot, a jeleneteket mindenki ismeri. Így egy idő után a nyelv csak egy kommunikációs eszköz volt a sok közül.

- Magyarországra visszatérve először játszol, majd rendezel ezen a nyáron. Melyiket várod jobban?
- Nem tudom megmondani... először ez a bemutató legyen meg... nem tudok egyszerre ennyi mindenre koncentrálni. Közben elutazom még Németországba, egy európai Schiller fesztiválra, ahová meghívták a "Haramiák"-at, majd megyek Pécsre játszani. Ezek után kezdődnek csak el a próbák Gyulán... de az még olyan messze van... két hét.

ganna