Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is megemlékezett a színházépület átadásának 130. évfordulójáról.
Öröm az itt, Bukarestben is, hogy az ország túlsó csücskében együtt ünnepli a Szatmárnémeti Északi Színház két társulata ezt a többszörösen fényes, szellemileg és kulturálisan is fényűző napot egy, az alkotásra alkalmassá tett közös színházépületben.
Számunkra, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalában dolgozók számára az ilyen események nem a szólamok puffogtatásának lehetőségét mintázzák, hanem eszünkbe juttatják azt: mennyire fontos is az emberi életben az ilyen jellegű fényűzés, amelyben a művészeti alkotás és érték közös öröme valódi közösséggé formál egy embercsoportot – a nyelvben, hagyományokban és talán gondolkodásban is tapasztalható különbözőségek ellenére, vagy éppen e sokszínűség által.
Az eddigiekben sem volt kétséges számunkra, hogy a színház az az eszményi művészet és konkrét hely, ahol ez a fajta sokszínűség olyan természetességgel van jelen, amilyet a társadalomban – az úgynevezett „való életben” – talán nem is tudunk ideális formában megvalósítani.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala ekként ünnepli a Szatmárnémeti Északi Színház felújított épületének átadását is, és azt üzenjük Bukarestből – ahol a hivatali ügyek besűrűsödtek így, év elején –, hogy amivel csak módunkban áll, támogatni fogjuk ezután is az emberek közötti együttműködésnek ezt az ideális lehetőségét.
Boldog ünnepet, a megújult épületbe pedig boldog színházszerető embereket kívánok önöknek!
Válogatás az archívumból
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Vendégségben Budapesten sorozatban a Thália Színházban október 27-én Csehov: Sirály című előadásával vendégszerepelt. Rendező: Militaru Sorin.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
A Pannon Várszínház alapító-igazgatójával beszélgettünk arról, milyen küzdelmek és kitartó munka árán formálja már negyedszázada Veszprém és a régió színházi életét
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Nem búcsúztathatnánk az Örkényben stílusosabban 2025-öt, mint Veiszer Alinda Én olyan színházat szeretnék… című riportfilmjének bemutatójával, amelyet a színház idei igazgatóváltásáról forgatott.
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma.