Az összeállításban elhangzó költemények tavaszba és télbe csábítják a nézőket, akik a lélek rejtett tájaira, a tudat ésszel mérhető pontokon túli, szentségesen tiszta tereire, a történelem csikorgó helyszíneire juthatnak el általuk.

„Himnuszt rebegünk minden időben, becézzük a világ sebeinek címerét viselő cédrust, siratjuk az anyja után haló kiscsikót, megidézzük József Attilát, mentjük fogunkban tartva a szerelmet, és hisszük, valljuk mindvégig a Csodát”.