Weöres nagyszabású művében egy 19. század eleji nőalakot kelt életre saját, irodalmi alteregojaként, gyönyörű részletességgel teremtve hozzá életet és világot, megalkotva a fiktív hősnő teljes költői életművét is.

Az apai részről grófi családból származó, anyai ágán cigány származású fiktív főszereplőnő, Lónyai Erzsébet nem véletlenül kapta a görög mitológiából jól ismert álnevet: Psyché az emberi lélek szimbóluma volt az antik kultúrában.

A cigánysoron és kolostorban nevelkedett Psychét vad vére, eszeveszett, féktelenül tomboló nemisége viharos kalandokba sodorja. A néző az elhangzó versekkel a férfi-nő viszony erotikus vibrálását, a fájdalmat, a csalódást, a reményt és a megaláztatást ismerheti meg és élheti át.

A magát féltő, mégis öntudatlanul felkínálkozó gyermeklány, a féltékeny vetélytársnő, a szenvedélyes szerető, a megesett lány, a megszült-elveszített gyermekét gyászoló leányanya, és az öregedés jeleit észlelő, éretté váló nő egyaránt megszólal a költeményekben.

A versek érzelemábrázolása rendkívül színes és változatos, a költői képekben igen gazdag összeállítás mindvégig lebilincselő élményt nyújt.