A többiek" négy ember története, akik egy furcsán elszigetelt világban élnek. Műanyagból készült, más élőlényektől teljesen mentes élő pokol, amelyet áthatolhatatlan, áttetsző képernyők vesznek körül.

Vajon sikerül-e lakóinak megszabadulniuk ettől a sivár és sivár léttől? Akarni fogják?

Hogy féken tartsák a sorsot, kordában tartsák az unalmat, táncolnak. Nap mint nap táncolnak. Pontossággal, hévvel, szenvedéllyel.

Véletlen találkozás, a keresés abbahagyásának megtagadása – talán, csak talán négy barátunk a legdöntőbb, leglázadóbb cselekedetet követi el: talán engedi, hogy rácsodálkozzon az életre. 

Sok gondolkodó rámutatott a narráció, a történetmesélés fontosságára az általunk civilizációnak nevezett folyamatban. Történetekre van szükségünk, hogy „értelmet adjunk” a körülöttünk és bennünk lévő világnak.

Ahogy Cioran fogalmazott: "A civilizáció egy mítosszal kezdődik, és kétségekkel végződik. Újra kell találnunk saját mítoszainkat"... A legújabb tudományos jelentéseket hallgatva úgy tűnik, hőipari civilizációnk vége közeleg. Úgy tűnik, visszavonhatatlanul beléptünk a kétségek korszakába – vagy mondjuk úgy, a lehetőségek korszakába!

Anton Lachky új, fiatal közönségnek szánt darabja egy „új mítosszal” kezdődik, amelyet erre az alkalomra találtak ki. Egy mítosz, amely modern világunk bukására mutat, miközben felvázolja egy lehetséges újjászületés körvonalait.