Népmese a legkisebb, legszegényebb pásztorlegényről, aki bátorságának és nagylelkűségének köszönhetően olyan utakat is megjárhat, amelyeken nem emberi halandók járnak.

Gömöri népmese, alig észrevehető oktató-nevelő jelleggel, ízes nyelven és fantáziát tornáztató eszközökkel elmesélve. Csak a főszereplők hagyományos bábfigurák, a báránykák egyszerű gyapjúcsomók, a folyó egy fonál, a híd egy egyszerű orsó, melyről a fonalat átvezetik, az idő kerekét pedig egy motolla szimbolizálja. Minden szereplőt és szituációt más-más hangszer "testesít meg", a tekerőlanttól a különböző furulyákon át egészen a cintányérig. /Kováts Marcell/

"Azért választottam ezt a szókincset, a nyelvjárást és témát, hogy egy szokatlan világba vezessem a közönséget. A városi gyerekek számára eleinte furcsa ez a közeg, de pillanatok alatt otthon érzik magukat. Észreveszik ugyanis, hogy ebben a világban sokkal több a líra, a humor és a játék, mint ott, ahonnan jöttek, és ahol ömlesztve zúdul rájuk az ezernyi kábítás és csábítás. Tudatosan törekszem arra, hogy helyre rakjam bennük ezt a felfordult rendet." /Écsi Gyöngyi/

Eszközhasználat helyett inkább eszköztelenségről beszélhetünk, ám az alkotók szerint a gyerekek sokkal többet látnak, mint mi, felnőttek, mert lelkükben ki-be nyílnak azok a bizonyos ajtók. Elég nekik egy-két hang és szó, hogy madárnak lássák a szövőszékben használatos, csipkekendővel feldobott vetélőt, vagy templomnak lássanak egy egyszerű, faragott széket.

Écsi Gyöngyi a legnagyobb mesemondóink egyike. Felvidéki népmesék és népi énekek gyűjtője, életben tartója. Gyermek bábcsoportot, hagyományőrző asszonykórust gardíroz, koncertezik a nemzetközi Vents’d Est zenkarral, Szakcsi Lakatos Bélával és szóló műsoraival. Énekelt a Ghymessel. Lelkipásztora a hetényi református közösségnek. Kifogyhatatlan energiájú hiteles személyiség, aki megtalálta számunkra a legjobb színházi formát, amiben átadhatja a felvidéki népmesék világát.