Író? Filozófus? Anarchista? Perverz, erotomán őrült? A híres-hírhedt de Sade máig alaposan feladja a leckét mindenkinek. Doug Wright darabjában éles eszű, szellemes és kellemetlen alak: elbizonytalanító élő kérdőjel, szálka a „rendes emberek” szemében.
Az elmegyógyintézetben fogva tartott márki nem ismer tabukat (illetve dehogynem: szenvedélyesen döntögeti őket), nem hajlik a jó szóra, a büntetés nem töri meg. Két rabtartója – a humanista Coulmier abbé és felettese, az intézet keménykezű főorvosa – a legvégsőkig is elmegy, hogy őt lecsendesítse… vagy egészen elhallgattassa.
A veszteségek óriásiak, az egyre elfajuló küzdelemnek győztese nincs.

Ki volt ez az ember, akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett? Élete nagy részét börtönben töltötte, személyét mind a mai napig borzongató homály övezi.

Donatien Alphonse François de Sade márki (Párizs, 1740. június 2. – Charenton-Saint-Maurice, 1814. december 2.) francia író, filozófus. A köztudatba mint bomlott elme, erotomán-pszichopata személyiség vonult be. Korának kiemelkedő filozófusa, az anarchizmus és a szexuális szabadság-szabadosság úttörője volt, aki ellenzett minden olyan társadalmi rendszert, amely korlátozza az egyént. De Sade az egyéni ösztönök létjogosultságát hirdeti. Műveiben logikusan és egyben cinikusan rajzolta meg a jövőképet, a szereplők tetteit abszurdba hajló racionalizmus irányítja, a cél annak bizonyítása, hogy az ész valójában emberellenes dolog.
Doug Wright műve nagyrészt fikció, Sade márki börtönéveiről szól. Felügyelője Coulmier abbé és az intézet igazgatója szinte megszállottan, módszeresen el akarják hallgattatni a márkit. Miután elvették tőle papírjait és tollait, az őrület határán a lángelméjű De Sade továbbra is ír, borral és vérrel...