Ez nem történelmi dráma. Nem színpadi tabló, amely fő küldetésének azt tekinti, hogy a Rákóczi-szabadságharc eseményeit hitelesen prezentálja. Nem. Ez a darab úgy viszonyul a magyar történelem ezen időszakához és Esze Tamáshoz, ahogy Sergio Leone westernjei a vadnyugat pisztolyhőseihez, vagy Kurosawa Akira mozgóképes csodái a középkor szamurájaihoz: ez az antihősök mitikus eszközökkel újrateremtett ideje. A világ rendjének megváltozása miatt az egyén a morális értékek határvidékére szorul, ahol már csak a törvényen kívüliek erő alapú igazságtétele létezik, ahol az íratlan becsületkódex felülírja a hatalom szavát. Az elvhűségnek ez a formája viszont csak vérben ázó káoszt és hullahegyeket szülhet. Az antihősnek szüksége van egy új eszmére, amely célt és eszközt ad jogos haragjának. És ezt az eszmét valakinek képviselnie kell. Esze Tamásnak és a kurucoknak szüksége van Rákóczira.