A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház első magyarországi bemutatkozásának helyszíne, attól kezdve pedig számos nyáron újabb és újabb egyedi hangulatú bemutatói születésének helye Zsámbék.
A társulat alakulásának, fejlődésének egy-egy fontos állomása éppen a zsámbéki munkákhoz kapcsolódik.
Vidnyánszky Attila azt mondta néhány évvel ezelőtt – Zsámbék kicsit azt jelenti nekik is, meg több más új törekvéseket képviselő társulatnak kicsiben, mint amit az avignioni fesztivál Theorema programja jelent az európai színházművészet újító törekvései támogatásában.
Az együttes életében évek óta érlelődő és az idei nyáron terveink szerint megvalósuló újszerű műhelymunkára lehetőséget nyújtó helyzetet teremt az, hogy a társulat művészei ukrán színészekkel közös előadást készítenek a DAH, a Kijevi Kortárs Művészeti Központ vezetőjének, Vlad Troickijnak a rendezésében.

A klasszikus Shakespeare-tragédia különleges, látomásszerű feldolgozása. Az ismert szereplők archetipikus, de nem megszokott figurákként jelennek meg egy ismerősnek tűnő, Kusturica világát idéző hangulatban, sok zenével és tánccal, valahol a valóság és képzelet között húzódó senkiföldjén. Mintha a mindenki által jól ismert történet bármelyikünkkel megtörténhetne, mintha a mítosz és a hétköznap egy előadás erejéig találkozhatna, és a profán összeölelkezhetne a szakrálissal, hogy létrehozzon egy különleges ötvözetet, a színházat. Vlad Troickij megfogalmazásában Hamlet lehet hétköznapi ember, aki gyarlóságában is képes hőssé nemesülni, a „nagy tettek” pedig szánalmas vergődéssé is válhatnak, rámutatva az emberi lét hiábavalóságára. A beregszászi színészek erőteljes színpadi jelenlétét most a DAH Kortárs Művészeti Központ színészeinek és zenészeinek sajátosan szláv világa egészíti ki, olyan koherens, egyetemes érvényű formanyelvvé gyúrva az eltérő kultúrájú szereplők alakítását, amely méltán lehet a kifejezés új útjait kereső zsámbéki nyári színház idei évadának egyik legizgalmasabb produkciója.