Egy 170 évvel ezelõtt született színpadi mû kapcsán önkéntelenül is adódik a kérdés: mi újat, érdekeset, tanulságosat tud nyújtani a ma embere számára? Hisz látjuk, tapasztaljuk nap mint nap, hogy a fiatalabb nemzedékek tagjai számára nem csupán a XIX. század harmincas éveinek ugyancsak lassan polgárosodó Oroszországa tûnik távolinak és már-már felfoghatatlannak, de még a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek szovjet valósága is. Mennyire érdekli a mai színházlátogatót az a történet, melynek keretét egy meglehetõsen ügyefogyott, a házasodást minduntalan halogató hivatalnok és hasonszõrû társainak balul sikerült háztûznézõ látogatása adja?! Tovább menve: maga a házasságközvetítõ asszony egyszemélyes intézménye is oly távol esik a mai valóságtól!

És mégis. Esendõ, tucatnyi negatív tulajdonsággal megvert, hétköznapi emberek világát, törekvéseit, kicsinyes vágyait, apró cselszövéseit mutatja be az orosz irodalom nagy klasszikusa. S ettõl érdekes, érdekfeszítõ darab a Háztûznézõ. Meg attól, hogy kiemelkedõ színészi teljesítmények egész sorát láthatjuk benne: a megfelelõ férjet keresõ butuska kereskedõlányt megformáló Béres Ildikótól kezdve, a házasodástól az utolsó pillanatban meghátráló Podkoljoszin alakját nagyszerûen megformáló Ivaskovics Viktoron, és a minden hájjal megkent Kocskarjonovon át, a kis rakoncátlan szobalány epizódszerepében is nagyot alakító Orosz Melindáig. Emellett emlékezetes alakítást nyújtottak a többiek is: Szabó Imre (Rántotta), Ferenci Attila (Anucskin), Sõtér István (Zsevakin).

-szépreményi-