KIINDULÁS

A XIX. század végétől elsőrangú drámák és regények születtek a népi környezetben játszó történeteket mesélő íróink tollából. Miért keressük mi a göröngyös földdel, a faluval, az ártatlan vidékkel a kapcsolatot? Mitől olyan kiábrándult a magával mit kezdeni nem tudó városi polgárság, hogy ha csak lehet, gondolatban vidékre utazik, hogy ott kiszellőztesse fejét és lemossa magáról bűneit? És valóban olyan tiszta-e az érintetlennek gondolt falusi élet és a bennük mocorgó alakok?

Gyulai Pál fogalmazása szerint: „A népszínmű se vígjáték, se dráma, se tragédia, mindebből valami; vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt a zenét és éneket is segédül veheti.”

ÉRKEZÉS

Összeállításunk tervezésekor nem azon volt a fő hangsúly, hogy kiélezzük a vidék-nagyváros konfliktust, inkább a tisztaság-bűn és a nő-férfi tengelyek között táncoltunk, nagyszerű íróink társaságában és segítségével.

Célunk egy olyan igényes és egyben szórakoztató előadás elkészítése volt, melyben Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes és Örkény István érkeztek segítségünkre írásaikkal, s mely elsősorban a valódi tisztaság keresését, a mindennapok életigenlését és a kapcsolatok mindent megélését szándékozik bemutatni.

A kornak megfelelő dalok, táncok és sanzonok is tarkítják a sort: a világi JAZZ európai és tengeren túlról érkezett remekművei és mindezek magyar lenyomata: Seress Rezső és Szirmai Albert nevével fémjelezve. Korabeli kabarétréfák jelentik majd az igaz csemegét a klasszikusok sorában.

Mindezt minimális díszlet megjelenítésével, a láttatás kontextus-teremtésével, a drámai alapműveket jól ismerő beregszászi társulat közreműködésével álmodozunk és játszunk.