"Stuart Mária, Skócia királynője szülni készül? És ti? Mindenki az én szentséges, meddő hasamért aggódik? Királyi, fenséges, sivár ágyamért? Terméketlen hasam, akár egy üres, sötét odú… Fiút a trónért, fiút a koronáért, fiút a hazáért! És én? Én nem létezem? Nekem nincs fogam, kezem, lábam, szívem, májam?"

Az 1936-ban született olasz Dacia Maraini író, költő, dráma- és forgatókönyvíró és kritikus, Alberto Moravia élettársa, népszerű szerte a világon. Dolgozott Pasolinivel, Ferrerivel, Margaretha von Trottével. A királynő testé-t (Maria Stuarda) a világ több tucat városában mutatták be, Londontól Sydney-ig, Fiumétől New York-ig. Ő maga ugyan azt írja műve címe alá, hogy „Schiller nyomán szabadon”, de valójában a nő lehetőségeit vizsgálja a férfiak vezette világban. Stuart Mária ugyan vállalná az elvárt női szerepet, férjhez megy, gyereket szül, mégis a vérpad várja. Erzsébet királynő mindezt megtagadja, ő úgy viselkedik, ahogy a férfiaktól szokták várni, ám ő sem boldog. Mindketten a testük börtönében vergődnek. Mellettük ott egy izgalmas, fiatal, ízig-vérig nő, aki a figyel, kommentál, tapasztalatot gyűjt, hogy végül megtalálhassa a maga útját…