„Mindaz, mit ember lát – nem más, csak látszat,

forma csupán – ám a lényegből semmit se láthat.

E képek értelmét megérteni ne is próbáld –

ülj félre nyugodtan és idd ki boroskupádat.”

Omar Hajjám, perzsa költő

Fiatal nők, fesztiváligazgató, prostituált, multis menedzserek, bankárok, megcsalt és csalfa férjek és feleségek. Összesen tizennégy hétköznapi ember – és az első jelenettől az utolsóig pocsolya részegek. 

Ebben a gátlásoktól mentes állapotban abszurd, szélsőséges helyzetekbe kerülnek és olyan kérdésekre kell választ adniuk, amiket még soha nem tettek fel maguknak. 

„Tudok szeretni? Miért élek? Hogyan ne hazudjak? Van élet a halál után? Miért mondják, hogy a macska ölte meg az anyámat? Anyám él!”

Vannak ugyan emberi jogaink, toleranciánk, demokráciánk, szociális intézményeink – mondja Viripajev –, de hiszünk-e egyáltalán valamiben, tudunk-e szeretni mást is vagy csak önmagunkat?

Ivan Viripajev kortárs drámaíró és rendező az orosz Oxigén művészeti mozgalom elindítója, aki a nyers valóságot írja meg költői nyelven, ismerős figurákat humorban gazdag helyzetekbe helyezve. A Részegek az egyik legnépszerűbb műve, amit számos nyelvre lefordítottak és játszanak szerte a világon.