Kettőt is láttunk nemrég, egy remeket a k2-től  Bakfitty címmel a Stúdió K-ban, egy rontottat Miskolcon. Polgár Csaba  munkája kevés igazítással, sok alteres mozzanattal, a kettő közé tájolható, jókedvűen nézhető darab.

A világosítók ablakában,  fenn a magasban,  éteri énekléssel kezd Achilles és Pyramus, Romulus császár két testőre.  Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Kata,  a női kvóta hiányosságai miatt csak szolgai státuszban szerepelhetnek a római nomenklatúrában, az előadásban érzékletes színpadi jelenlétük meghatározó középponttá válik. Narrátorok,kommentálják, előre jelzik és viszonylagossá teszik az eseményeket,  Matkó Tamás  egészen kiváló duettjei, kórusai általuk, illetve az ő vezetésükkel szólalnak meg. 

Spurius Titus Mamma nevét muszáj megjegyeznünk,  legalább tízszer elmondják,  a rosszhírt hozó marathoni lovaglás hőse,  Némedi Árpád nevét enélkül is aranybetűkkel írhatjuk fel a Latinovits Színház márványfalára. 
A császári családban Spolarics Andrea és Rainer-Micsinyei Nóra  képviseli az anyai tekintélyt és  a vásott gyermeki komikumot,  az udvartartás  utolsó mohikánja  Bánki Gergely, a parodisztikus merevségű belügyminiszter. Fejedelmi díszben, fejvesztve menekülve toppan be, Kurta Niké  kamarási kíséretével  Ódor Kristóf, valaha Bizánc teljhatalmú ura.

A címszerepben nem Lukáts Andor játssza Romulust, sokkal inkább Romulus Augustus, az utolsó római császár  áll előttünk  Lukáts Andor  jelmezében.  A bölcs tyúktenyésztő rezignált kedélye,  jövőbe látó okossága  példaként állítható a múlt és a sivár jelendiktátorai elé. Mennyivel könnyebb lenne, ha csirkefarmjuk lett volna... 

Patríciusi meztelenségben, gyilkos fegyverként forgatott basszusgitárral a kézben,  Keresztény Tamás az alternatív stílus élharcosaként robban a színre. 
A harcmezőn és a csirkegenetikában egyaránt győzedelmeskedő  Odoaker barbár fejedelem, Ilyés Róbert példásan fegyelmezi Páder Petrá-t, a fasisztoid EU-indulót harsogó unokaöccsöt, /kérjük a harci dalt feliratozni!!!/, alakítása előtt mi is letesszük a fegyvert. 

A római tyúkok messze felülírják a rendezői elképzelést, önfeledten kapirgálnak a birodalmi szemétdombon,  a kendermagos germán  még a császári nyugágy alatt is elégedetten csipeget. Hiányzott azonban a kukorikú: a szűkös büdzséből nem tellett kakasra?!?  A pompás kis előadásból viszont nem hiányzott a humor, az irónia és a történelmi parabolát egy kicsit maivá emelő, kortárs-színházi értelmezés.  Polgár Csaba rendezése a társulat és a HOPPart energikus aktivitásával új színt jelent a Latinovits Színház egyre bővülő palettáján.