KÁVÉCSARNOK Nagysád: Takács Kati Tisztelt úr: Koltai Róbert m.v. Rozi lelkem: Kátai Kinga m.v. Egy kisasszony: Bíró Dorottya m.v. Még egy kisasszony: Blaskó Rebeka m.v. MÁJUS Férfi: Ilyés Róbert Fiú: Brasch Bence Lány: Nagy Katica m.v. Rendőr: Bregyán Péter Haláltáncosok: Bakos Éva, Dégi János, Dióssi Gábor, Kátai Kinga, Palugyai Sári, valamint a Keleti István Művészeti Iskola növendékei: Agárdi Gergő, Bíró Dorottya, Blaskó Rebeka, Nagy Botond Az előadásban elhangzó Szászrégeni zsidó tánc a Muzsikás együttes népdalfeldolgozása. dramaturg: Németh Nikolett díszlettervező: Ondraschek Péter jelmeztervező: Kolonics Kitti világítás: Sokorai Attila zenei vezető: Kornél Kovács koprodukciós producer: Szabó Ágnes a rendező munkatársa: Szitás Bernadett súgó: Barnet Mónika rendező: Kovács Kristóf Szép Ernőről sok mindent lehet, sőt érdemes tudni. Ehelyt két ilyen mindent emelnénk ki: azt, hogy, Molnár Ferenccel egyetemben, a magyar nyelv egyik megújítója, méghozzá mindketten úgy újítottak, hogy az utca és az éjszaka nyelvét vitték fel a színpadra. Ez a nyelv a szegények, a megalázottak és megszomorítottak nyelve: a kis cselédeké és az ordas csibészeké, illetve a magukat arisztokratává felstilizáló igyekvő kispolgároké, a XX. század elejének káoszában lubickoló és/vagy fuldokló kis senkiké. Szép Ernő egész életében megmaradt a nagyvilágba bemerészkedő zöldfülűnek, világéletében tágranyílt szemmel, enyhén hideglelős csodálkozással szemlélte a nagyvilági életet. Dzsungelnek látta. Ilyen dzsungel az éjjeli Városliget is, ahol a Május játszódik – és a megszokott dzsungellakók, a ragadozók és a mérget puffogó szörnyecskék mellett megjelenik a dzsungel legijesztőbb lakója, a vadász is, sőt, az aljnövényzet lakói is ott nyüzsögnek, hogy egy pillanat erejéig felvillantsák baljós bájukat – aztán eltűnjenek, a nagyvadakkal és a szörnyecskékkel, azaz mindnyájunkkal együtt, a sötét, és talán éppen ezért annyira hívogató sötétségben. Minden rendes dzsungelben akad legalább egy tisztás; a béke szigete, ahol nem faljuk fel egymást, de ha mégis, akkor legalább késsel-villával. Itt, a tisztáson – Szép Ernő Kávécsarnok néven nevezi – szelídebb kinézetű vadak laknak, látszatra nem olyan rikítóak, viszont jóval békésebb természetűek. Látszatra. Mert elég egy, a megszokottnál valamivel kevésbé felületes pillantást vetni rájuk, hogy ráébredjünk: ezek is vannak olyan veszélyesek – kivált legfélelmetesebb ellenségük, önmaguk számára – mint az igazi ragadozók. Csak késsel-villával, ugyebár. A Budaörsi Latinovits Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház koprodukciója