A 12 éves Coraline családja Londonból egy régi, unalmas, vidéki házba költözik. A szülők állandóan dolgoznak, így a kislány egyedül fedezi fel a környéket: megismerkedik a ház fura lakóival és egy barátságtalan macskával. Felfedezőútja során talál egy kicsi, befalazott ajtót, amely nem vezet sehová. Ám egy éjszakán a titkos ajtó kinyílik, és Coraline hamarosan egy másik világban találja magát. Ez a világ mintha tükörképe volna Coraline otthonának, csak éppen itt soha nem esik az eső, ahol sült csirke és süti van vacsorára, ahol minden színes és szórakoztató. Ahol az anyukája sohasem ideges, az apukája sohasem rohan, hisz legfőbb vágyuk, hogy Coraline-t boldoggá tegyék. És Coraline tényleg boldog ebben a másik, tökéletes világban - egy ideig.

Azonban hamarosan rá kell döbbennie, hogy a tökéletes világ korántsem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik.

Neil Gaiman kortárs Jancsi és Juliska parafrázisként is olvasható regényében Coraline vágyai - és a szerző féktelen fantáziája - egyre bizarrabb helyzetekbe sodorják a főhőst. A két világ különös egyformasága, a mellékszereplők groteszksége, a gombszemű másik szülők vonzó félelmetessége mind olyan motívumok, amelyek egy, a képzeletünket végletekig megmozgató műfaj, a bábszínház után kiáltanak. Máig elevenen él bennem egy gyerekkoromban látott bábelőadás, A szőke ciklon egyik lenyűgöző képe: a nézők felé robogó vonat. Azóta tudom, hogy a bábszínházban minden megtörténhet.

Ascher Tamás rendező