A Tiszta formalizmus című darabban két színészt láthatunk, akik évek óta Európában élnek. A kettő osztozik a térben és a narratívában, miközben az idő egyszerűen folyik. Mit kell most tennünk, és mit képviselünk? Folytathatjuk a cselekvést? Kihasználják a színpadi jelenlétet, és megosztják a teret a közönséggel. A darab a „Mi lenne, ha?” kérdéssel kezdődik.

Színházi életüket a kezdetektől, a damaszkuszi nyolcvanas évektől napjainkig ismerjük meg. A darab ugyanakkor egy olyan országról szól, amely különböző viharos időket élt át, amelyek közül az utolsó a szíriai forradalom és a máig tartó háború. A Tiszta formalitás című darab az emlékekkel és a politikával játszik a színház és a színészet médiáján keresztül.

A REINE FORMSACHE című darabban két szíriai színészt látunk, akik több éve Európában él. Az idő múlásával osztoznak egy téren és egy történeten. Mit csinálunk most és mit fogunk képviselni? Játszhatunk tovább? Használják jelenlétüket a színpadon, és bevonják a közönséget a terükbe – bontakozik ki a darab, és azzal a kérdéssel kezdődik, hogy MI HA:

Mi van, ha a színésznő úgy dönt, hogy visszatér Szíriába, és megállítják a határon, ahol a színész egy különc tiszt szerepét játszotta, aki kihallgatta? Ahogy a játék fejlődik, kíváncsiak vagyunk, ki van a színpadon. Tényleg lehetséges ez a kihallgatás? A vallató a színésznő politikai hozzáállásáról kérdez? Vagy a fiatalabb generáció képviselője kérdőjelezi meg egykori tanárát és példaképét? Hová akar igazán eljutni a színésznő, és mi maradt ebből a helyből? El tudja-e mesélni újra a történetet, és mi maradt belőle idővel?

A kihallgatás során a színésznő felidéz néhány olyan jelenetet, amelyek hatással voltak rá, vagy amelyek átfedték az életét. Színházi életüket az 1980-as évek damaszkuszi elejétől egészen a Theater an der Ruhr színpadának pillanatáig követjük nyomon. Ugyanakkor egy olyan ország története is elhangzik, amely erőszakos politikai eseményeknek volt kitéve. Ezek közül a legújabb a forradalom és a máig tartó háború. A REINE FORMSACHE című darab a színház és a színészet eszközeivel vet fel kérdéseket az emlékezetről és a politikáról.