„Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. […] Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.”

A hét krajcár most a férfi zsebében lapul. Aznap, amikor megtalálta azokat, elvesztett valamit. Valamit, ami nem pótolható. Emlékei felidézésén keresztül visszatér gyermekkora fordulópontjához, ahhoz a naphoz, amikor a játék hirtelen valósággá fakult. Így kerülünk be Móricz Zsigmond novellájának világába, ami nem csak a szegénységről mesél, de az önfeláldozó szülői szeretetről is.

Krajcárkereső felnövéstörténet Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján.

Mi az elvehetetlen attól, akinek semmi se jutott? Milyen értékei lehetnek a szegénységben élőknek, és melyek a legfontosabbak mind közül? Ezeket a kérdéseket kutatja az előadás és az azt követő foglalkozás.