I. L. Caragiale 1890-ben írta meg a Megtorlást, amely teljesen elüt addigi társadalombíráló vígjátékaitól, szatirikus írásaitól. A bosszú és bűntudat pokoli mélységeinek története ez.

A cselekmény egyetlen éjszaka alatt játszódik, azonban a szereplők elmúlt kilenc évének minden keserűségét, feszültségét magában hordozza. Mindegyikük súlyos terheket cipel: a szerelemből elkövetett, eltitkolt gyilkosság terhe; a kínzó bűntudat, mely lassan teljesen felőröl; a kiszolgáltatottságba süllyedt magány, mely az őrület határáig sodor; az éveken át tartó, sohasem múló gyász; a folyamatosan égő, lüktető sejtelem és a mardosó gyanú érzése, majd a borzasztó út a bizonyosság felé; a majdnem tíz évig tartó pokol, a bűnnel szerzett házasság súlya; a jogtalan büntetés és kínzás, a rácsok mögött ártatlanul sínylődő megtört elme; az elcsábulás és szerelembe esés miatti cinkostárssá válás tehetetlensége.

Egy kósza hír kilenc év sűrített feszültségét hozza felszínre; négy ember keserű kiáltása, lelkük vérfagyasztó sikolya töri meg az éjszaka csendjét.

Ez életük leghosszabb éjszakája.