Az év legforróbb napján tizenkét esküdt vonul vissza egy tárgyalóteremi tanácskozószobába, hogy meghozza döntését egy fiatal fiú ügyében, akit apja meggyilkolásával vádolnak. A tét óriási: egy ember élete forog kockán.

Az ítéletnek egyhangúnak kell lennie. A tizenkét esküdt azonban különböző társadalmi háttérrel rendelkezik: eltérő életutak, tapasztalatok, világnézetek és előítéletek találkoznak ugyanannál az asztalnál.

Ahogy a vita egyre hevesebbé válik, az érvek mögül lassan felsejlenek az előítéletek, személyes sérelmek, félelmek, és a szoba lassan a demokrácia, az igazság és az emberi felelősség laboratóriumává válik.

Vladimir Anton rendezésében a történet különös aktualitást nyer. Az instant vélemények, kommentmezők és virtuális viták világában, a 12 dühös ember arra emlékeztet, milyen nehéz – és mennyire nélkülözhetetlen – kilépni a véleménybuborékokból, valóban találkozni és párbeszédet folytatni egymással.

Reginald Rose ikonikus drámája az igazság, az előítéletek és a közös döntéshozatal törékeny természetét vizsgálja. Azt a kérdést állítja középpontba, amely ma talán fontosabb, mint valaha: képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk?