Valère Novarinát már ötéves korában lenyűgözte Louis de Funès színpadi játéka. Azóta szüntelenül figyeli a színészeket, « érthetetlen » útjukat kulisszáktól a színpadig – az újjászületésüket. Louis de Funès itt valamiféle prófétává, színházi Zarathusztrává válik, aki titokzatos kinyilatkoztatásokat tesz a színész művészetéről. Novarina a debreceni Képzeletbeli operettben Mészáros Tiborral játszatta el a « végnélküli regényíró » virtuóz monológját. Innen jött az ötlet, hogy megrendezze neki a Louis de Funès-t, egy másik szédítő monológot, amely a színész és a közönség közti színpadon játszódik.