Marlene Streeruwitz* 1950-ben született a Bécs melletti Badenben. Először jogot, majd szlavisztikát és művészettörténetet tanult. Első színdarabjait 1993-ban írja New York. New York. és Elysian park címmel.
Ezt megelőzően hangjátékokat írt. Rendezőként is dolgozik. 1992-ben a Theater heute „Az év legjobb fiatal szerzőjévé” választotta.
A darab a bécsi földalatti burggassei megállójának férfi WC-jében játszódik. A helyiségek gondnoka, a szünet nélkül kötögető Horváth asszony, egyes egyedül takarítja és őrzi a piszoárt, szedi a használatért járó díjat, s ő gondozza még a titokzatos „Prometheus urat” is, akit az egyik mellékhelyiségben rejtettek el.
A darab során a különös alakok, a kétes egzisztenciák egész hada vonul fel a lepusztult illemhelyen: például egy prostituált, egy süketnéma strici, egy Jackie Kennedy-fazonú állapotos asszony, egy szociális munkás, aki papnak adja ki magát, egy professzor, aki mindenképp szét akar törni egy WC-kagylót, három sztriptíztáncosnő, egy idegenvezető, aki egy japán turistacsoportnak a történelmi WC-t mutatja meg.
A „New York. New York.” pesszimista képet fest az emberekről, akiket az erőszak és a megvesztegethetőség jellemez. Pénzért még a végső titkot, „Prometheus urat” is közszemlére állítják ki: 15.000 schilling fejében Horváth asszony megengedi a japán turistáknak, hogy lefényképezzék a mellékhelyiségTitkát.
A „New York. New York.” Egyfajta végjáték: szereplők, stílusok, cselekményszálak és szimbólumok kavalkádja, az évszázad ádáz és szórakoztató leköszönése.