Miért Salamon Béla? – kérdik sokan, mikor meghallják, hogy készült róla egy színdarab. A legkézenfekvőbb válasz, hogy nemrég ünnepeltük születésének 125. évfordulóját. A másik, hogy a magyar kabaré egyik legnagyobb alakja volt, mégis méltatlanul keveset beszélünk róla. A harmadik ok, s talán ez a legfontosabb, hogy életén keresztül egy olyan korszakot tudunk bemutatni, amelyben a kisember, a pesti kisember hosszú évtizedeken keresztül derült a másik pestin, aki sohasem változott, csak a kor változott meg körülötte, többször is.
Egyetlen arca volt és álarcok helyett is ezt öltötte fel estéről, estére, ez ő maga volt, aki nagy adományozóként jókedvre derített olyan korban is - amikor lehetett -, amelyekben nem éppen a derű volt a meghatározó hangulat. Azt mondta: „egyszerű embereket szeretek játszani, akiket az élet furcsa helyzetekbe sodor. Mert a születés és a halál között nemcsak tragédiák történnek az egyszerű emberekkel, hanem furcsa és bizarr esetek is.

Tudta, hogy ha egyszer kinyitja a száját, ha egyszer elkezd beszélni, akkor odafigyelnek rá. Életének napjainkban is számos tanulsága van, amely Székhelyi József ragyogó alakításában még erősebb. Ezért Salamon Béla.