Egy rutinból munkáját végző éjszakai rádiós műsorvezető egyik éjszaka szembesül azzal, hogy ő is éppen olyan ember, mint akik a telefon másik
oldalán dadognak. Összeomlik benne az a magabiztosság, amivel másoknak korábban tanácsot adott, és felépül (kérdés, felépülhet-e?) helyette valami más, ami egy ehhez hasonló éjszakai műsort működtetni tud. És vajon mi az a valami, ami eddig hiányzott?
A darab középpontjában a rádiós áll, illetve ül, érdekessége továbbá, hogy a magánéletét jelentő személy az eredeti változatban nem jelenik meg a színen, csupán a hangját halljuk egy telefonon keresztül kihangosítva, valamint egy telefonáló, aki a kezdeti elutasítottságból a darab végére a főszereplő legfontosabb kapaszkodójává válik. Ezenkívül látjuk mindazokat, akiket a rádiós csupán hall és elképzel, és lassan körvonalazódik az életük, és mindaz, amit egy stúdióban a műsorvezető ebből láthat.
Rosanna Clartedának ez a negyedik színműve. Nagyapja, a zaklatott életű neves szobrász – Heinrich Clarteda.  Édesanyja, korának ünnepelt színésznője és ismert regényírója, viharos magánélettel  – Clementine Clarteda. Az ő korai és váratlan halálával örökli Rosenna a Clarteda nevet. Folytatva a családi hagyományokat, életvitele szélsőségesen szabadelvű, amiért a sajtó  már kamaszkorában számtalan cikkben támadja…