Konrád azt a házi feladatot kapta az iskolában, hogy a Csendes-óceánról írjon fogalmazást. No de ki tud csütörtök délután a Csendes-óceánról leckét írni?

Még szerencse, hogy Konrád nagybácsija Ringelhuth bácsi! És az is nagy szerencse, hogy éppen május 35-e van, ezért aztán nem csak a hússalátát ehetjük málnaszörppel, de azon sincs mit csodálkoznunk, ha becsönget hozzánk egy szalmakalapos, nagy, fekete ló, és udvariasan érdeklődik a kockacukorkészleteink iránt. Ráadásul ez a paripa egyetlen telefonnal megtudakolja, merre vezet a legrövidebb út a Csendes-óceánhoz: éppen a Ringelhuth bácsi előszobájában álló nagyszekrény hátsó falán át!

Szédítő utazás kezdődik. Hőseink eljutnak Eldorádóba, ahol a szilvafán szilvalepény terem tejszínhabbal, s a kívánságok valóra válnak. Már csak egy remek görkorcsolya kell, és megtalálják a kastélyt, ahol a történelem hírességei ólomkatonákkal játszanak. Beléphetnek a fordított világba, ahol a gyerekek a felnőttek és a felnőttek ülnek az iskolapadban. Meglátogatják az Automatavárost, ahol minden önmagától működik. Sétálgatnak az Egyenlítőn, királytigrisek, cápák és bálnák között.

S amikor már igyekezni kellene, hiszen Ringelhuth bácsi este a gyógyszertárban dolgozik, az a legnagyobb szerencse, hogy az őserdő kellős közepén egyszer csak felbukkan a barna ruhásszekrény, s már lehet is indulni hazafelé.

Hipp-hopp otthon vagyunk, éppen időben, elvégre május 35-e van!

Van mit mesélni, az biztos! És amit nem lehet csak úgy elmondani, hát majd eléneklik világlátott hőseink: Konrád, Ringelhuth bácsi, és a mindenkinél okosabb Negro Kaballo, a fekete ló.

Ez lesz aztán a Csendes-óceáni dolgozat!