Fekete Péter öcsém!
Hát ki ne dúdolná azonnal a slágert?
\"kinek a jobb keze bal, jót sose hall, él, mint a parton a hal...\"
Ki ne tudná, mit jelent az, ha minden balul üt ki?
Ki akarná, hogy nála maradjon a vesztes kártyalap?
Milyen az, ha üldöz a balszerencse, és már se az üzlet, se a szorgalom, se a kártya, se a szerelem nem hoz nyereményt…
Milyen az, amikor körülöttünk „a pénz beszél és a kutya az csak ugat”?
Vagy mégis? Van remény?
Lehetséges, hogy a balszerencse által üldözött kisember egyszer csak visszavág az őt üldöző világnak? Lehet, hogy mégsem a pénz a legfontosabb az életünkben?
S még az is lehet, hogy a világ legelképesztőbb pechszériája ellenére a szerelem a végén csak megold mindent?
Erről, a balszerencse két lábon járó megtestesítőjéről, a csetlő-botló Fekete Péterről… bocsánat! Pierre Lenoir, ha kérhetem!… Tehát róla szól Eisemann Mihály - Zágon István – Somogyi Gyula mára örökbecsűvé vált operettje. Ráadásul olyan slágerekkel szólal meg, mint a Holdvilágos éjszakán, a Gyűlölöm magát, vagy éppen a címadó dal, a Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott.
Hajdanán a szocialista kultúrpolitika Eisemann fülbemászó melódiáit giccsnek minősítette, mára kiderült: ezek a dalok elpusztíthatatlan örökzöldek. Mint ahogyan az is kiderült, hogy az operett műfaja több, mint korszakjelenség. Olyan igazi magyar színházi hagyomány, amiben a nyelvet és a kikristályosodott, egyezményes jeleket a magyar közönség pontosan érti és tévedhetetlenül meg is fejti.
A Gárdonyi Géza Színház nem egyszerűen felújítja a klasszikussá vált operettet, hanem azt mutatja meg, mit jelent ma, mit jelenthet a mi életünkben a Fekete Péterség. Mit jelent, ha valakinek olyan balszerencséje van, hogy arra akár részvénytársaságot is lehet alapítani? S mit jelent, ha egyszer csak ráébred az ember, hogy a pénz és a karrier mellett olyan dolgok is akadhatnak az életében, mint az ének, a tánc és a szerelem…