A homo moralis mindig háborúkat indít, forradalmakat szervez, máglyákat gyújt, akasztat […] egy szebb jövô ígéretével, melyet még sohase váltott be. A homo moralis önmagát és másokat is áltatva mindig tökéletes boldogságot ígér, de azt mindig csak egy távolabbi idôpontban, akkor, ha majd meghalunk – a túlvilágon, vagy akkor, ha legyôztük az ellenségünket – a háború után, vagy akkor, ha majd a gazdasági élet végképp rendezôdik – öt év múlva, vagy ötezer év múlva. A homo moralis mindig paradicsommal kecsegtet, és mindig siralomvölggyé változtatja a világot.

Kosztolányi Dezsô: Írók, festôk, tudósok