Színházak
Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1984/1985
Vava Stefanescu3 tánc Beckettre
- I. FérfiBarabás Árpád
- II. FérfiSelyem András
- III. FérfiKolozsi Borsos GáborSzabó EduárdVeres Előd
- FloBartha Boróka
- ViMáthé AnnamáriaVajda Gyöngyvér
- RuBoros Mária
- rendezőVava Stefanescu
- vetítésCsiki Csaba
- koreográfusVava Stefanescu
- díszlettervezőCsiki Csaba
- jelmeztervezőCsiki Csaba
3 tánc Beckettre egy kísérlet a szerző meghallgatására.
Megpróbáltam egy világba elhelyezni Samuel Beckett három szövegét: a Némajáték I-et, a Némajáték II-t és a Jövés-menést. Összekötni őket a jelek és a közös tárgyak segítségével.
Az előadás az értéktelenség hangszerelése, a folyamatosan széteső világé, leereszkedés a széthullás lejtőjén, amely természetes életérzéssé válik.
A szereplők városi bohócok, az eltárgyiasult ember jelképei, elvesztik rendeltetésüket, elfelejtik önmagukat és önvalójukat.
Ezen a szemétdombon helyezkedik el a paradicsomi élet káprázata, a menekülés illúziója, a kilépés lehetősége. Azonban, ha feltűnik a reménysugár még súlyosabbá válik a helyzet.
A szétbomló mindenség másnap ugyanarról a pontról indul, és ez létünk örökmozgója.
Egy olyan táncszínházi előadásra teszünk kísérletet, amelyben a szövegnek (egyedül a Jövés-menésben létezik) elsősorban hangzásbeli értéke lesz. A három színmű táncszínházi eszközökkel való színrevitelében a hangsúly az emberi test azon gesztusainak a keresésére irányul, amelyek lehetőséget teremtenek egyrészt a becketti szöveg értékeinek bemutatására, ugyanakkor felkeltik a néző érdeklődését az emberi test működésével kapcsolatosan. Az előadás formanyelve a hétköznapi, illetve a "normálistól" eltérő gesztusokból építkezik. Vava Ştefănescu az előadói alkotófolyamatot olyan közegnek tekinti, mely lehetőséget biztosít a lét magasabb rendű összefüggéseinek a vizsgálatára. Víziójában a létezés egysége megbomlik: harc lesz belőle, a lét és az élet harca. Kettősség támad: szellemi és anyagi szembekerül, de legalábbis elveszítik a szerves kapcsolatot egymással.
2008. 06. 19. Nagytermi stúdióelőadás