Egy anakronisztikus világot szeretnénk ábrázolni. A nagyon rövid felkészülésem alatt, utánanézve a világ minden tájáról az elôadásoknak, vagy korban tartják, vagy commedia dell’arte szerû világba préselik be. Azt képzeltem, annyira kiált Sevilla, az egész spanyolság, hogy egy spanyol világba rajzoljuk be ezt a történetet. Úgy gondoltam, nem kellene azzal foglalkozni, milyen korban van, térben és idôben behatárolhatatlanná tesszük. A rendkívül egyszerû tér, a rendkívül egyszerû díszlet és a színeiben a vörös, a fekete és a fehér ruhák, az egész látványvilága a szenvedélyt, az elfojtott vágyat tükrözi. Minden más sallangot mellékesként kezelünk. Azt szeretném, ha a legfinomabb falatok kerülnének az asztalra. Nemcsak a táncban, a prózai jelenetekben is flamenco kell átszivárogjon, a flamenco életérzés, a szenvedély.                                                             Anger Zsolt