Az előadás önmaga teremtette zárt rend törvényei szerint magába építi a világ durva támadásait miközben felvértezi magát a gyermeki lélek hitével. Barabás Árpád a líra, a zene és a kivetített képek árnyalt ötvözetében mondja el mindazt, ami számára – Pilinszky és Barabás számára –, s mindannyiunk számára lényeges lehet az életben. Az élet és a halál, a születés és az elmúlás örök körforgását, a hit érvényességét.

Az Infinitivusz..., ahogyan Pilinszky filozófiája is, már-már érzéki, s elhiteti, hogy ismeri a mechanikus végtelent, s képes élő lelkiismerete lenni a világnak egy folyamatos és szakadatlan belső önvizsgálódás útján.