A német színházi múltfeldolgozás XXI. századi hullámába tartozó, groteszk humorú kortárs drámaszöveg a II. világháború utáni német újrakezdés kritikájaként is értelmezhető, melyet az erdélyi alkotók a közép-kelet-európai viszonyokra adaptáltak. Három fiúszereplővel és három családtörténettel ismerkedhetnek meg a stúdiótermi előadás nézői. A produkción keresztül az alkotók, egyebek mellett, arra keresik a választ, hogy lehetséges-e bármiféle újrakezdés a múlt feldolgozása és lezárása nélkül, vagy a korábban elkövetett hibáink előbb-utóbb úgyis átveszik életünk felett az irányítást? Az előadásban szereplő színészek mind olyan figurákat formálnak meg, akik valamilyen módon a személyes- vagy a történelmi múlt maradványaival küzdenek, miközben azt a hamis állítást teszik: elfojtásaikkal terhelt életük fenntartható.