Carlo Goldoni kortársai között műfajújítónak számított azon alapelvvel, miszerint a jellem a komédia valódi forrása. Darabjaiban fokozatosan eltűnnek a commedia dell’artét jellemző maszkok, a szerepalkotásban a színész egyénisége, a karakterré válás kerül előtérbe. Egyik legfontosabb jellemkomédiáját, a Mirandolinát 1753-ban írja meg.

A történet egy firenzei fogadóban játszódik, ahol megszállott versengés folyik a fogadóskisasszony kegyeiért. Mirandolina árván maradt lány, egyedül irányítja a fogadót, ám a talpon maradáshoz szükséges a már-már túlzott női fortély is. Finom modorának, nemes viselkedésének és szépségének velejárója, hogy a helységben vendégeskedő férfiak egytől egyig Mirandolina bűvkörébe kerülnek.

Egy napon megérkezik a lovag, aki látszólag a világ egyetlen nőjéről sem óhajt tudomást venni. Azonban Mirandolina fondorlatossága fokozatosan kibillenti az új vendéget nőgyűlölő szerepéből. Hősködés, indulat, hiúság és féltékenység borzolja a kedélyeket a fogadóban, ám a kisasszony csak azzal nem számol, hogy e szeszélyes és tüzes játszmában ő is megégetheti magát.