Béres László rendezésében a `89-es rendszerváltás és az azt követő időszak témája a gegek és a revü keveredésében jelenik meg zenés politikai moralizálásként. A történet Viharoson, egy mindentől elszigetelt helységben játszódik, ahova a külvilág hírei is csak nehezen jutnak el. Pedig a közösség igyekszik, hogy a párt diktálta szabályoknak megfeleljen, de mire a gyűlések is eredményre vezetnének (a butélia- és villanykérdést meg kell oldani), addigra megérkezik a szabadság híre Angliából...

A nagynyavalya egyenlő azzal, hogy nincs áram. A nagynyavalya azonos azzal, hogy nincs butélia. A nagynyavalya azt jelenti, hogy fal helyett fül van. A nagynyavalya azzal egyezik, hogy a gyűlésbe el kell menni. Nagynyavalya az, hogy a fákat kivágják. Nagynyavalya az is, hogy a szabadság híréről későn értesülnek és nyavalya eldönteni, hogy akkor hogyan tovább.

Hol van eme sok nyavalya? Viharoson. De hol van Viharos? Mindenkinek máshol, de nincs felszabadítva amúgy az arra vezető út. Ha mindenkinek máshol, akkor utópia, vagy fikció? Talán egyik sem. Viharoson minden valóságszagú múlt, realitásízű jelen: megkalapált, sarlóval metszett AKKOR, törtető, üres MOST.

Viharos lakói akkor és most úgy élnek, hogy aligha van lehetőség személyiségük kiteljesedésére. Kommunista szellemben a légzés is együtt tart, ezért mindenkinek megvan a saját megmásíthatatlan funkciója a viharosi mikrovilágban. Nácika mindent megszerel, Malvin megfőzi a kávét, Varjúné folyton rosszkor tapsol, Polgár mindennel megalkudna, csakhogy némi anyagi javat kicsikarjon a párttól. Öcsi bohém, de valami mégis mindig visszahozza Viharosra. Picurka diktátor szeretne lenni, Fruzsina a diktátor nőjeként a végzet asszonyaként próbál fellépni. És végül ott van Illetékes, akinek láttán még Picurka is összezsugorodik. Mindenki igyekszik fennebb kapaszkodni, megfelelni, és amikor a pártgyűlés is eredményesebbnek látszik, hirtelen megérkezik a szabadság és az árvíz híre…

A Nagynyavalya az ősfigurás Török Zoltán első darabja, a rendszerváltást és az azt követő periódust mutatja meg egy mindentől elszigetelt közösség perspektívájából. A szöveget Béres László a gegek, a revü és a tánc együttes világában adaptálta színpadra zenés politikai moralizálásként. Hogy miért van szükség e műfaji keveredésre? Provokatív színházi kísérlet jó beszédmódot találni erre a korszakra vonatkozólag. Egyszerre látjuk, hogy milyen volt és most milyen lenne Viharos. Ezt a viharosiak is tudják, közülük talán Nácika a legjobban. Agregátorként zakatol a hangja:

„Ez a világ sajnos nem szerelhető,

Akárhány szerszám is kerülne elő!”