„... A darab csak annyit állapít meg: jön két ember, hogy elvigyen egy harmadikat, és ezt meg is teszi. Vajon a közönség megérti majd, hogy ez mit implikál vagy sem? A fene tudja. Úgy érzem, a közönség háromféleképpen reagálhat. a) Miért nem hagyták békén ezt az embert? b) Úgy kell a hülye pasasnak, megérdemelte. c) Az egész egy nagy baromság. Van persze egy d) is: Milyen lenyűgöző, kár, hogy nem értem. Amire én azt felelem: a szöveggel és a cselekménnyel kezdődik az „értelem”, a néző fejében folytatódik, és nem végződik sehol. Az értelem, a jelentés soha nem lehet lezárt, ha eldönthető, ha ott áll becsomagolva, megcímezve, exportra készen, akkor már értéktelen halott: egyszer s mindenkorra értelmét és jelentését veszti. (...)”

Harold Pinter: Levél Peter Woodnak – 1958. március 30.