Nem volt két ugyanolyan előadás, bár maga az alaptörténet végül is ugyanaz volt (kiindulópontja a La Fontaine-féle Tücsök és a hangya történet, valamint Örkény egyperceseinek egyike). A folyamatosan változó előadást a felnőtt közönség akár többször is megnézte. „Nem véletlenül kezdték el a munkát a Tutyi-Mutyi Mókával: a beszédtechnika csiszolásával, sok mozgással egyszerre nevelték, művelték (színpadilag) önmagukat és elsősorban fiatal közönségüket. A játékosság, ötletesség, a sztárkultuszt (bizony amatőröknél, különösen vidéken ugyancsak létező sztárkultuszt) elvető kollektivitás a Figura csoport színházcsinálásának alapeleme. Kisiskolások, óvodások s az el nem nevelt felnőttek: élvezték a produkciót…” (Korunk. 1987. 9 szám. Műszak után színház 739 old.

Az elkövetkező két évben ezt az előadást megközelítőleg ötvenszer játszották. Így az előadás már teljesen megváltozott a bemutatóhoz képest. A „Megéneklünk Románia” fesztivál országos döntőjén, az előadás átdolgozott változatával, a Mesevonattal versenydíjat nyertek