– Ön több alkalommal is fellépett már a Gyulai Várszínház színpadán. Milyen darabokban láthatta Önt a közönség?

– Első alkalommal az 1977-es várszínházi évadban léptem fel Gyulán, Sík Ferenc meghívására – aki akkor a Várszínház művészeti igazgatója volt – Székely János: Dózsa című poémájából készült előadásomat játszottam a Lovagteremben. Még 1976-ban meghívtak, de az útlevelem kiadása körüli hatósági huzavona miatt az előadás jó előre meghirdetett időpontját lekéstem. Utólag szerencsésnek tekinthettem magam, hiszen olyan turista-féleként néhány napot Gyulán tölthettem. Akkoriban nekünk, határon túli magyaroknak minden szép és jó volt Magyarországon, Gyula is. Persze elsősorban a színházi élet berkeiből gyűjtöttem tapasztalatokat, hideget-meleget egyaránt. Ismerkedtem, beszélgettem és barátkoztam, aztán Gyulát többé nem feledtem.

Az utóbbi évtizedekben jó néhányszor volt szerencsém Gyulán játszani, mindenekelőtt a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Gyulai Várszínház jó kapcsolatának kö- szönhetően. Erre első sorban a Shakespeare-fesztivál nyújtott lehetőséget. Jóleső érzéssel töltött el, amikor a Várszínház ötvenedik évfordulójának ünnepi előadásán, közel negyven év távlatából elismerő szavakkal emlékeztek rám, vagyis a Dózsa-előadásra. Velencei kalmár, Hamlet, Vízkereszt, vagy amire vágytok – ezek a fellépések állomásai.

– Milyen szerepben láthatjuk Önt az idei évben?

– Az idén Tamási Áron székelyföldi származású író Zöld ág című kisregényének színpadra alkalmazásából születik meg az előadás. A rendező, Sardar Tagirovsky, fiatal, de jól ismert rendező, akire már felfigyelt a szakma és a közönség is.

Nekem ebben a mitikus történetben egy apának a lényét kell megfejtenem, aki az élettapasztalatait most a fiával próbálja megosztani. A többi legyen meglepetés. Legyünk rá kíváncsiak. A magam részéről várom a viszontlátást Gyulával, az egyre szépülő, élhetőbb várossal, környező természeti területeivel, amelyeknek egyre bővülő bicikliútjait is megszerettem az idők során. És várom a viszontlátást a Várszínház közönségével, akik közül már egyre többeket jó ismerősként üdvözölhetek.