Színházak
Harag György Emléknapok - Kolozsvári színház
- 2005/2006
Médeia – körök
Euripidész nyomán
Euripidész nyomán
- KronoszFerenc Ágota f.h.
- MédeiaBuza Tímea m.v.
- IászónBalázs Áron
- KreónLászló Sándor
- DajkaKrizsán Szilvia
- NevelőGiricz Attila
- AigeuszMagyar Attila-Öcsi
- GlaukéElor Emina f.h.
- HírnökÁbrahám Irén
- Korinthoszi nők karaHuszta Dániel f.h.Kőrösi IstvánMikes Imre Elek f.h.Sirmer Zoltán f.h.Német AttilaPongó Gábor f.h.Varga Tamás f.h.
- Médeia és Iászón gyermekeLadisity AdriannaLadisity Nikola
Médeia és Jászón gyermekei - Ladisity Nikola, Ladisity Adrianna
- rendezőTompa Gábor m.v.
- térTompa GáborCarmencita Brojboiu
- jelmeztervezőCarmencita Brojboiu
- zenei összeállításTompa Gábor
- koreográfusGyenes Ildikó m.v.
- sminkmesterSzabó Margit
- fénySzöllősi László Majoros Róbert
- hangSalamon JózsefBíró Tibor
- ügyelőBíró Alekszandra
Korinthoszban vagyunk. A figyelem középpontjában Médeia áll, akit férje elhagyott, hogy új nászt üljön Glaukéval, Korinthosz királyának lányával. Médeia úgy érzi, ezt a megaláztatást nem tûrheti, ezért bosszút tervel. Önkezével vet véget saját gyermekei életének; fájdalmat okozva így férjének és megóvva így a gyermekeket a rájuk váró megpró-báltatásokról.
A drámában olyan szélsõséges emberi érzelmek kerülnek bemutatásra, melyeket legtöbb esetben a szavak nem tudnak visszaadni. Ezért döntött úgy Tompa Gábor, hogy az elõadásban olyan ógörög jajszavakat, felkiáltásokat használ, melyeknek segítségével sokkal intenzívebben kerülnek bemutatásra a szélsõséges indulatok.
A szcenikai tér kialakításánál Tompa Gábor és Carmencita Brojboiu az antik görög színház formai megidézésére törekedett. Koncentrikus körök mentén mozognak a szereplõk, a középpontban pedig Médeia áll, így azok a szereplõk is kapcsolatba kerülnek egymással, akik az eredeti dráma szerint egy jelenetben sem találkoznak.
A szereplõk közötti viszonyrendszer, az erõs érzelmi kifejezések kerülnek tehát a Médeia-körök címû elõadás középpontjába, melynek különlegessége a sajátos rendezõi koncepció mellett a figyelemre méltó színészi teljesítmény.
Carmencita Brojboiu – legjobb jelmeztervező díja, Ujiçe-i fesztivál, 2005
Ferenc Ágota – legjobb fiatal színésznőnek járó díj, Ujiçe-i fesztivál, 2005
Azonnali motivációk korát éljük, melyre az együttérzés hiánya, a közömbösség, az egymás sorsa iránti nemtörődömség jellemző. A Karnak ezt a gondolatot kell megjelenítenie, ő a közvélemény, amely manipulál, provokál, felizgat, mintha figyelne, majd hátat fordít. A Médeia a kollektív felelősség tragédiája. Tehetetlenül és passzívan nézzük a világ nagy tragédiáit. Részesei, tehát vétkesei is vagyunk. Ezért mondtam le a díszletről, krétával jelölve meg néhány koncentrikus kört. Senki nem léphet ki a saját köréből, és senki nem érintheti meg a másikat. Hiszen egyetlen érintés a halállal egyenlő. Ki nem érezte közülünk elidegenítve magát? Lehetünk idegenek a világban, a saját országunkban, lakásunkban, de saját testünkben vagy lelkünkben is. A Médeia típusú fájdalmat nagyon nehéz elfelejteni vagy behatárolni. Itt honol tájainkon.
Tompa Gábor
Figyelemmel kísértem Buza Tímea (Médeia) olykor befele forduló, máskor kirobbanó játékát. A szépen világított, szinte görögös arcél mintha egy elszántabb Irčne Papasra vagy egy végtelenül szomorú Maria Callasra emlékeztetne. Egyéni, megnyúlt alkatára, kifejező tekintetére és az általa közvetített állapotok erejére építve, a rendező rendkívül nehéz feladat elé állítja őt. Mindent úgy kell eljátszania, hogy a központi körből nem mozdulhat ki az előadás végéig. Addig, amíg két gyermekét el nem nyeli hosszú fekete kabátja, fekete lénye, a halál. Tony Iordache cimbalmának keményen ütött húrjai, Gheorghe Zamfir sóhajtó pánsípja Médeiát és a gyermekeket siratják. És bennünket is, akik passzív tanúként tehetetlenül szemléljük a gyilkosságot. A tragédiát. „Agapi, agapi trinos / szerelem, szerelem gyötrelem” – mondja Médeia. Hová tűnt belőlünk a szerelem? A háború bombázásainak romjai – lelkünk romjai közé.
Marina Constantinescu, România Literară,
Tompa Gábor rendező megtisztította az előadást az üres narrációtól, a szavak egyeduralmától és megmutatta azt az elementáris erőt, mely a darab lényege és amely fontos üzenettel bír a mai kor embere számára. Így a szemünk előtt születik meg ezeknek az archetipusoknak a rituáléja, harca, körülvéve a félelem, árulás, hazugság, féltékenység, gyilkosság démonaival… A színpadra festett koncentrikus körökön belül mozognak a szereplők.(…) Az előadás a gyermekek ártatlan játékával kezdődik, majd a végén éppúgy ők kerülnek a középpontba, a gyilkosság pillanatában. Így a kör bezáródik a valamikori Korinthosz és a mai Bagdad között. Háborúk, bombák, felgyújtott autók – vajon találunk-e racionális magyarázatot ezekre? A Médeia–körök ógörög dráma visszájára fordítva.
Bojan MunjiĆ, az Uziçe-i Fesztivál kiadványa
A kísérletezés eszközeivel Tompa Gábor rendkívüli módot talál arra, hogy az antik tragédia szellemét átörökítse egy olyan előadásba, amely az idei Fesztivál egyik legértékesebb produkciója.
Cristina Rusiecki, Adevărul Literar și Artistic
A drámában olyan szélsõséges emberi érzelmek kerülnek bemutatásra, melyeket legtöbb esetben a szavak nem tudnak visszaadni. Ezért döntött úgy Tompa Gábor, hogy az elõadásban olyan ógörög jajszavakat, felkiáltásokat használ, melyeknek segítségével sokkal intenzívebben kerülnek bemutatásra a szélsõséges indulatok.
A szcenikai tér kialakításánál Tompa Gábor és Carmencita Brojboiu az antik görög színház formai megidézésére törekedett. Koncentrikus körök mentén mozognak a szereplõk, a középpontban pedig Médeia áll, így azok a szereplõk is kapcsolatba kerülnek egymással, akik az eredeti dráma szerint egy jelenetben sem találkoznak.
A szereplõk közötti viszonyrendszer, az erõs érzelmi kifejezések kerülnek tehát a Médeia-körök címû elõadás középpontjába, melynek különlegessége a sajátos rendezõi koncepció mellett a figyelemre méltó színészi teljesítmény.
Carmencita Brojboiu – legjobb jelmeztervező díja, Ujiçe-i fesztivál, 2005
Ferenc Ágota – legjobb fiatal színésznőnek járó díj, Ujiçe-i fesztivál, 2005
Azonnali motivációk korát éljük, melyre az együttérzés hiánya, a közömbösség, az egymás sorsa iránti nemtörődömség jellemző. A Karnak ezt a gondolatot kell megjelenítenie, ő a közvélemény, amely manipulál, provokál, felizgat, mintha figyelne, majd hátat fordít. A Médeia a kollektív felelősség tragédiája. Tehetetlenül és passzívan nézzük a világ nagy tragédiáit. Részesei, tehát vétkesei is vagyunk. Ezért mondtam le a díszletről, krétával jelölve meg néhány koncentrikus kört. Senki nem léphet ki a saját köréből, és senki nem érintheti meg a másikat. Hiszen egyetlen érintés a halállal egyenlő. Ki nem érezte közülünk elidegenítve magát? Lehetünk idegenek a világban, a saját országunkban, lakásunkban, de saját testünkben vagy lelkünkben is. A Médeia típusú fájdalmat nagyon nehéz elfelejteni vagy behatárolni. Itt honol tájainkon.
Tompa Gábor
Figyelemmel kísértem Buza Tímea (Médeia) olykor befele forduló, máskor kirobbanó játékát. A szépen világított, szinte görögös arcél mintha egy elszántabb Irčne Papasra vagy egy végtelenül szomorú Maria Callasra emlékeztetne. Egyéni, megnyúlt alkatára, kifejező tekintetére és az általa közvetített állapotok erejére építve, a rendező rendkívül nehéz feladat elé állítja őt. Mindent úgy kell eljátszania, hogy a központi körből nem mozdulhat ki az előadás végéig. Addig, amíg két gyermekét el nem nyeli hosszú fekete kabátja, fekete lénye, a halál. Tony Iordache cimbalmának keményen ütött húrjai, Gheorghe Zamfir sóhajtó pánsípja Médeiát és a gyermekeket siratják. És bennünket is, akik passzív tanúként tehetetlenül szemléljük a gyilkosságot. A tragédiát. „Agapi, agapi trinos / szerelem, szerelem gyötrelem” – mondja Médeia. Hová tűnt belőlünk a szerelem? A háború bombázásainak romjai – lelkünk romjai közé.
Marina Constantinescu, România Literară,
Tompa Gábor rendező megtisztította az előadást az üres narrációtól, a szavak egyeduralmától és megmutatta azt az elementáris erőt, mely a darab lényege és amely fontos üzenettel bír a mai kor embere számára. Így a szemünk előtt születik meg ezeknek az archetipusoknak a rituáléja, harca, körülvéve a félelem, árulás, hazugság, féltékenység, gyilkosság démonaival… A színpadra festett koncentrikus körökön belül mozognak a szereplők.(…) Az előadás a gyermekek ártatlan játékával kezdődik, majd a végén éppúgy ők kerülnek a középpontba, a gyilkosság pillanatában. Így a kör bezáródik a valamikori Korinthosz és a mai Bagdad között. Háborúk, bombák, felgyújtott autók – vajon találunk-e racionális magyarázatot ezekre? A Médeia–körök ógörög dráma visszájára fordítva.
Bojan MunjiĆ, az Uziçe-i Fesztivál kiadványa
A kísérletezés eszközeivel Tompa Gábor rendkívüli módot talál arra, hogy az antik tragédia szellemét átörökítse egy olyan előadásba, amely az idei Fesztivál egyik legértékesebb produkciója.
Cristina Rusiecki, Adevărul Literar și Artistic
2005. 03. 30.