Kedves Közönség!

Tíznapos színházi marathonra invitálom Önöket, melynek feltett szándéka az együttlét és az emlékezés. Azt is írhatnám: ünnep, ha nem félnék a szó deszakralizált jelentéseitől. Szándékunk szerint tavaly tartottuk volna meg az első ízben 2000-ben megrendezett Harag György Emléknapok második kiadását. Akkor töltötte volna be a Mester 80. életévét, ha 1985-ben, hatvanévesen nem szólítja magához a Mindenható. Rajtunk kívülálló okokból nem jöhetett létre „pontos időben” a rendezvénysorozat, hiszen megvalósításához nem elegendő a számontartás és a szándék.

A kegyes véletlen úgy hozta, hogy az idén, amikor szándékunkat tett is követheti, a Szellem olyan géniuszainak évfordulóit is ünnepeljük, mint Mozart, Bartók, vagy a színházi vonatkozásban (is) megkerülhetetlen Samuel Beckett, aki éppen száz éve született.

Hogyan hozható össze Harag Györgynek, az erdélyi és egyetemes magyar színjátszás Prosperojának alakja Samuel Beckettével, aki az apokalipszis költője, aki a felejtést írja, a személy kihullását az időből és iszonyatos erőfeszítését arra, hogy találjon valamit, ami még megmaradt, de aki nem hiszi, hogy bármi más maradna, mint maga az erőfeszítés, a küzdelem, a szünet nélküli akarás algoritmusa – „sötét, mozdulat, csend, mondat, fény”? Talán úgy, ahogyan a színházban egyszerre van jelen felejtés és emlékezés, álom és valóság, „pontosság és remény”. Mert ami e két alkotóban föltétlen közös, az a kíméletlen pontosság. A mondatok és helyzetek pontossága s egyszersmind tisztasága is.

A tisztaság elengedhetetlen feltétele a megújulásnak. Harag az állandó megújulás, az önvizsgáló kísérletezés híve volt. Talán az sem véletlen, hogy egyazon évben született Peter Brookkal, a huszadik század legnagyobb hatású, mégis utánozhatatlan rendezőjével, akinek a folytonos megújulás állandó lételeme, mondhatni létezése és alkotása természetszerű értelme volt, és mindmáig az maradt.

A Húsvét utáni időszak a legalkalmasabb arra, hogy mesterekre emlékezvén a Mestert idézzük és önmagunk megújulásának szellemében „lássunk és cselekedjünk”. Ezt a megújulás-igényt szeretnénk megosztani a Nagyérdemű Közönséggel e tíz napon át és azon túl is a szeretet és nyitottság jegyében, melyek nélkül a Színház teljességgel megközelíthetetlen.

E tíz nap alatt láthatnak bukaresti, nagyszebeni, újvidéki, sepsiszentgyörgyi, kanizsai, kolozsvári előadásokat, nemzetközi koprodukciót, Harag György- rendezéseket felvételről, különleges díszletterv- kiállítást; részt vehetnek világhírű színházi könyv magyar nyelvű bemutatóján, Harag György-beszélgetőkönyv ismertetésén, a Kolozsvári Magyar Színház legújabb Örökös Tagjainak avató ünnepségén, a Bánffy Miklós – és a Vlad Mugur Vándordíj ünnepélyes átadásán, Samuel Beckettet idéző kerekasztal-beszélgetésen; ellátogathatnak Marosvásarhelyre Harag György sírjához.

A rendezvénysorozatot többek között olyan művészek, színházi alkotók, díszvendégek, barátok neve fémjelzi, mint Lucian Pintilie, Georges Banu, Silviu Purcărete, Helmut Stürmer, Vasile Șirli, Mihai Măniuţiu, Markó Béla, Bicskei István, Elie Malka, Doina Levintza, Marina Constantinescu, Dragoș Galgoţiu, Both András és mások, a felsorolás korántsem teljes.

Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy Harag György szellemét másodízben is méltó keretek között megidézhessük, elsősorban a Román Művelődési és Vallásügyi Minisztériumnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak, a Romániai Színházszövetségnek (Uniter), a Corvineum Alapítványnak, valamint a Kolozsvári Magyar Színház közösségének.

Emlékezetes Harag-napokat kívánok Mindannyiuknak!
Őszinte vendégszeretettel:
Tompa Gábor