Gondolatok az Ábelről

"A színpad felé nem a becsvágy csalogatott,... Inkább akartam színpadon is a székelység emberi követe lenni."

"Valósággal nyűgbe ver valami különös érzés, amelyhez hasonlót soha semmi nem ébresztett bennem, csak a föld, hol ringott a bölcsőm. Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés, nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán, miben e földi élet levének kivonata van."

Tamási Áron

Tamási Áron a székelység irodalmi követe, akárcsak az irodalmi alkotásban Ábel, a székelység megtestesítője, a bölcső, a szülőföld, az otthon vonzásában és taszításában alkot és cselekszik. Féja Géza, tamási áron egyik elemzője és méltatója így ír a székelyekről 1970-ben megjelent kötetében: "A székelyek időkön keresztül őrizték a határt, mezsgyébe gyökerezve éltek. és ennek fejében sokáig szabadságjogokat élveztek. Utóbb jobbágyokká nyomorították őket, de sohasem adták fel a harcot ősi jussukért, lázadások lobbantak és fulladtak kegyetlen megtorlásba. Majd menekültek, történelmi sorsuk, gazdasági helyzetük egyre többeket késztetett kivándorlásra. A legjobbakat azonban mélyebb indítékok küldötték világot beíró útra: a hosszú kötöttség után a nagy emberi távlatot keresték." Ebből a tömör, enyhén romantikus irodalmi részletből lényegre tapintó leírást kapunk a székelyekről, a kötöttségek, a hagyomány, a szabadság iránti elkötelezettség mellett az elvándorlás okairól is ír az író.

Tamási Áront, a székely-magyar irodalom jeles képviselőjét is foglalkoztatták ezen gondolatok. Irodalmi hősei székelyek, akik a hagyományba gyökerezve keresik igazukat, boldogulásukat, érvényesülésüket több-kevesebb sikerrel. Tamási életművében kiemelt hely jutott Szakállas Ábelnek, az Ábel trilógia főhősének. Féja Géza előbb idézett könyvében így ír mindennapjainak a kalsszikusává kezd növekedni. A regény elején Ábel tengerit morzsol otthon, anyja pityókát szed a földön, apja éppen erdei munkából érkezik. Tükéletes realista életképet kapunk, és ez a realizmus jellemzi könyvét utolsó soráig.

Hogyan lehet az Ábelből színpadi, táncos produkciót alkotni? Hogyan lehet visszaadni az Ábel realizmusát, stílusát, humorának védekező és támadó jellegét? Egyáltalán hogyan lehet Ábelt eltáncolni? A trilógiában egyrészt igen sok szereplő vonul fel, másrészt az irodalmi dramaturgia merőben különbözik a zenei és koreográfiai dramaturgiától.

A zene és a tánc összességükben az érzelmekre hatnak, élményt nyújtanak és színpadi látvánnyal az auditív élmény vizuálissá válik. A mai színház inkább szürrealista, mint realista, ugyanakkor a zene és a tánc kódrendszere, alkotó elemeinek lényegét tekintve szimbolista. Ezért a jelképeken és a szimbólumokon keresztül törekszem válaszolni az Ábel által felvetett kérdésre: "mi célra vagyunk a világon? Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne", feleli Amerikában az ifjú feketebőrű egy templomból kijövet. A választ Tamási egy hitét gyakorló, szabadságjogaiban, emberi méltóságában sértett kisebbség - indián, néger, székely- szájába adja.

Tamási Áron ábeljében nem teljesedik ki a párkapcsolat, csak annyit tudhatunk meg, hogy Ábelnek tetszik Blanka kisasszony, talán meg is szereti, de a szerelem nem teljesedik ki. A tánc egyik sajátossága a párkapcsolat, ami a koreográfia folyamán a kiválasztás - elhódítás, más nőben a volt kedves keresése, de a mindig egyedül maradás ugyancsak a beteljsületlen szerelemről szól.

Az elmúlt évek alatt az erdélyi - székelyföldi tájakon is változott a világ, anyagiakban gazdagodtunk (bankok épültek), virágzik a kereskedelem (tele vagyunk butikokkal), de mi lesz hagyományainkkal, kultúránkkal? Régi és új ideológiák, érdekek csapnak össze, hatalomvágytól fűtött "világmegváltók" és "nemzetmegmentők" acsarkodása mögött a pénz hatalma munkálkodik. Sűrűbb és vadabb ez a rengeteg a hargitainál, melyben a mai Ábelek egyre nehezebben tájékozódnak.

Számomra az otthon egyszerre jelent szűkebb és egy tágabb közösséget, úgy ahogyan az  erdélyi székely-magyar családi és faluközösség mellett, a tágabb etnikai és kulturális közeg életteret és ezáltal otthont jelent. Számomra így Ábel egy motívum, egy motiváció, mivel én is keresem a kérdésre a választ és válaszolok is rá a magam zenei és táncos nyelvezetével.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítettek és együttműködtek velem e táncos Ábel megszületésében, elsősorban Jánó Mihálynak, aki 1996 decemberében felvetette a témát, elindítván így az alkotói fantáziát, és a Háromszék Együttesnek, akik egyemberként, teljes odaadással vettek részt az előadás megvalósításában.

Könczei Árpád