Nem kell a néprajztudományban járatosnak lenni ahhoz, hogy a ’tiszta’ melléknévből azonnal főnevekre asszociáljunk. Mindenekelőtt nyilvánvalóan a ’forrás’ kínálkozik (adja magát), de faluhelyen a ’szoba’ sem ment még feledésbe, s a ’víznek’, vagy a ’táncnak’ ugyancsak közkedvelt jelzője.

Táncszínházi – néptánc-színházi előadásunk a ’tiszta’ melléknév megannyi árnyalatát, virulens színeit szeretné megmutatni közönségének. Esetünkben fontos szerepet kap majd a mozdulat tisztasága (fegyelme), lehet az autentikus, múltba hajló, vagy jelent, jövőt idéző. Nem csupán a „mit”, a „hogyan” is fontos számunkra tehát, példát szeretnénk mutatni majd ’tisztaságból’, a tánc terápiás, tisztító erejéből!