Az előadás három bohóc, vagy ahogy az előadás fogalmaz, három bolond érkezésével és utazásával indul. Bolondok, akik királyt, birodalmat keresnek maguknak. Mígnem a felvezető utazás nyomán eljutunk a mese helyszínére, és Hapci király birodalmában találjuk magunkat. A történet szerint ebben a birodalomban tilos a tüsszentés. És akkor a király elkapja a náthát. Új rendelet: Hapci király gyógyulása folyamán az egész birodalomnak egészséget kell kívánnia az uralkodónak. Lehetőleg egyszerre és hangosan. Mígnem egy nap az udvaroncok találkoznak a csillagszemű juhásszal, aki nem hajlandó egészséget kívánni Hapci királynak. Ezután pörögni kezdenek az események: parancsmegtagadás, szerelem, tömlöc, veszélyes próbák, sípszó, menekvés a halál torkából, happy end. És persze Hapci király is megkapja azt a jóleső „egészségére, király uram”-ot.

Az előadást hárman játsszák. Ők egyrészt magukra veszik a bolondok szerepét, vagyis színészi minőségükben is jelen vannak, és ugyancsak ők mozgatják a bábokat, azaz a Hapci király birodalmában élő szereplőket. A mozgatás folyamán is játszanak: mintha egyszerre volnának bábmozgatók, másrészt meg szereplők, a bolondok, akik csak kívülről figyelik a királyságban történő eseményeket.

Az előadás látványvilága nem feltétlenül a grandiozitásra, inkább a kellemes összhatás megteremtésére törekszik. Elemeiben ízléses, minőségi: csodásan festett díszlet, aranypalota és ezüsterdő tárul a szemünk elé. A díszlet háromszögbe csúcsosodó mozgatható elemekből áll, amik hol vadregényes erdőt, hol várkastélyt vagy tömlöcöt jelenítenek meg. A bábok fából készültek, gyönyörűen festették őket egytől egyig, felismerhető vonásokat és jeleket hordoznak magukon (ősz hajú király, írnok szemüvegben, udvari frizurák, állatfejek stb). A színészek jelmezeinek mintázata is egybesimul a díszletelemekével (pöttyök, csíkok), emellett fekete-fehér színkombinációjuk kiemeli a szereplők bohóc minőségét.

Az előadás nem csak amiatt szerethető, mert a csillagszemű juhász merész és tiszta szívű (lemond a gazdagság legkisebb halovány fényéről is, csak a királylányt elvehesse feleségül), hanem amiatt is, mert kifigurázza a hatalomvágyat az alattomos Írnok karakterén keresztül, illetve humorosan mutatja be többek között Hapci király figuráját.

Az előadás magával ragad azáltal is, hogy tiszta ívet követ és ötletes. A kerek egészben minden elem számít. A kidolgozott részletek mindegyre tovább színezik a nézői élményt. Például: a szerelem első látásra mozzanatnál megszólal az Accidentally in Love című szám, amely kinek ne lenne ismerős a Shrek c. rajzfilmből. Vagy kedvesek a beguruló, mozgó fejű bárányok, akikből az őket életre keltő színész piramist, tornyot és más alakzatokat is képes aztán összerakni.

A Hapci király birodalma archetipikus karaktereivel, unikális, kellemes összhatású színeivel és minimalitásával együtt okos és humoros előadás is – a lényegeiben tágítja a mese dimenzióját azáltal, hogy a színészek rétegeket átlépve tartják össze az elénk szőtt világot.

A színészek bolond karakterei nem csupán megfigyelők, hanem olykor beleszólnak a mese történéseibe, reagálnak rájuk. A zárlatban a bolondok tovább állnak a boldog befejezést követően, újabb irányokat keresnek, eltévednek, és együtt ülnek le hamuban sült pogácsát majszolgatni az ösvény szélén.

Hapci király, remélem, sose gyógyul meg. Vagy legalább amíg játsszák az előadást. És még sokáig kívánhatunk egészséget neki.