Ahogy az a könyvbemutatón is elhangzott, amelyen ők ketten ültek kint a pódiumon: ezek a találkozási alkalmak inkább csak ízelítőül szeretnének szolgálni a potenciális olvasók számára. Volt szerencsém már részt venni ilyen „kóstolón” a 14. Nemzetiségi Színházi Kollokvium keretén belül. Mégis, ahogy nincs két egyforma előadás, ember vagy nap, úgy ezek az ízelítők is mindig más és más fényben világítják meg Nemes Levente életútját, mentalitását, valamint hogy hogyan is „készült a pályára”.

A színművész elmondása szerint még mindig készül a pályára. Fiatal kora óta az ’én’ megismerése foglalkoztatta. Ki ő? Merre tart? A színiegyetem mellett filozófia szakra is járt e célból. Beszélgetéseiben a fontosabb mérföldkövek mellett mindig hangsúlyt kapnak a pódiumestek, a vers mint az önkeresés lírába burkolt eszköze. Számára „a vers tápanyag”.

Színészi és igazgatói pályája során rengeteg atrocitás érte, de ezek mégsem vették harci kedvét, és tovább folytatta a munkát a színészi játék, illetve színházi nyelv reformálása terén. Hitt és hisz abban, hogy a körülmények, a sors játszik az emberekkel és tereli őket abba az irányba, amely felé haladniuk kell, kisebb-nagyobb kitérőkkel vagy kellemes és kellemetlen megállókkal.

Elmondása szerint a jó színházigazgató feladata a művészi munkához való feltételek megteremtése. Vezetése alatt Bocsárdi László rendező volt a patronáltja, akinek teljeskörű, pontos ívet bejáró művészeti vezetése és célja beteljesítette mindazt, amire külön-külön és közösen is vágyott a két művész. Nemes Levente fontos gondolata, hogy inkább kis egységként vegyél részt egy olyan nagy egészben, ami jónak mondható, mint nagy egységként/főszereplőként minőségileg kevésbé vagy egyáltalán nem sikerült produkciókban.

Köszönet illeti a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezetőségét, akik megteremtették e felbecsülhetetlen érték kiadásának feltételeit. A beszélgetőkönyv által olyan tehetséges és meghatározó személyiség életútjába pillanthatunk bele, aki önmaga történetén túlmutatóan is tanulságos anekdotákkal, elmélyült tapasztalatokkal és színháztörténeti momentumokkal gazdagítja környezetének tudását. A Nemes Levente: Nagy B. Sándor beszélgetőkönyve megszületése fontos momentuma az erdélyi magyar színháztörténetnek.