A Théâtre de l’Incrédule előadása Cyrano de Bergerac remekművével, A másik világ, avagy a hold államai és birodalmai-val [magyarul Holdbéli utazás címmel jelent meg, Szávai Nándor fordításában] ismerteti meg a nézőt. A művet szerzője életében titokban terjesztették, és csupán a XX. században jelenhetett meg teljes változatban.

Az elbeszélés az első francia tudományos-fantasztikus regény, magában foglalja korának élenjáró tudományos elméleteit: megtalálható benne a Föld Nap körüli forgásának meglepő bizonyítása, mindenféle repülő alkalmatosságok, füstebédek, „füllel” olvasható könyvek stb.

A másik világ ugyanakkor filozofikus regény is – akárcsak egy évszázaddal később Voltaire Micromegas-ában. a holdbéli világ lehetővé teszi Cyrano számára, hogy szabályszerű kritikát írjon kora politikai, vallásos és erkölcsi dogmáiról… amely korunkban is érvényes. Végül pedig A másik világ egyszerűen egy izgalmas és jópofa kalandregény, amely az irónia és a melankólia állandó keveredésével hat az olvasóra.

Az előadás formája egy egyszerű mese. Az elbeszélés során egy könyvtári létra, egy szék, egy állópolc sorra átalakulnak repülőgéppé, tüzes sárkánnyá, börtönné, kéménnyé vagy bábszínházzá... A holdbéli nemesekhez hasonlóan, akik zenében szoktak beszélgetni, két korabeli hangszereken játszó zenész ellenpontozza az elbeszélést rejtélyes és megindító jelenlétével.

Florence Bolton: szoprán és tenor viola da gamba

Benjamin Perrot: teorba, barokk gitár, barokk lant

és a La Rêveuse együttes.

Benjamin Lazar rendező és színész, Eugène Greentől tanult barokk előadásmódot és mozgásnyelvet, majd Claude Mathieu színiiskolájában folytatta tanulmányait, miközben hegedülni és énekelni is tanult.

Pályafutása első éveiben Pierre Corneille, Robert Garnier, Federico Garcia Lorca, Molière, Heiner Müller műveit rendezte vagy azokban lépett fel, valamint Michel Didym segédjeként dolgozott a Comédie Française-ben és a Théâtre de la Ville-ben. Ezzel párhuzamosan rendezői vagy recitálói minőségben együttműködött az Amadis együttessel, a Hugo Reyne vezette La Simphonie du Marais-vel, illetve Vincent Dumestre Le Poème Harmonique elnevezésű együttesével. Ez utóbbi számára megrendezi 2002-ben a Fasolo c. előadást, majd 2004-ben (Cécile Roussat koreográfussal együtt) Molière–Lully Úrhatnám polgárát (ez az Alpha DVD abban az évben elnyerte az Académie Charles Cros díját, illetve a Le Monde de la Musique című folyóirat Diapason d’or és Choc díjait). Ugyanabban az évben megalapította saját társulatát Le Théâtre de l’incrédule néven, és a La Rêveuse együttessel közösen előadta A másik világ, avagy a hold államai és birodalmai-t saját feldolgozásában (lemezen kiadta az Alpha, elnyerte a Répertoire R10-es osztályzatát).

Ezt követően megrendezte Charpentier Karácsonyi pasztorálját Martin Gester Le Parlement de Musique nevű együttese számára, valamint Louise Moaty közreműködésével Pascal Colasse Énée et Lavinie, és Purcell Dido és Aeneas című operáját, a Rennes-i operában. A Le Poème Harmonique számára megrendezte Marazzolli La Vita Humana c. művét (az Utrechti Fesztivál alkalmával – felújítva a Sablé Fesztiválon, 2007. augusztusában).

A Théâtre de l’incrédule és a Quatuor Habanera együttműködésének keretében színpadra alkalmazta Marguerite Yourcenar Hogyan menekült meg Vang-Fo? című novelláját (Bach Akadémia, 2007. augusztus, Rouen-i Opera – Normandiai Őszi Fesztivál, 2008. november). Újabb operarendezései : Landi operája, az Il Sant’Alessio (előadta a Les Arts Florissants – bemutató 2007. októberében, a Caen-i színházban, felújítva a Théâtre des Champs-Élysées színpadán, 2007 novemberében); Philippe Quinault és Jean-Baptiste Lully Kadmosz és Harmónia c. zenés tragédiája (a Le Poème Harmonique együttessel folytatott közös munka újabb eredménye, bemutatva az Opéra Comique színpadán, 2008. január). Ezenkívül eljátszotta Harmónia szerepét a Kadmosz és Harmónia paródiájában, a Pierrot Cadmus-ban, amelyet az operával párhuzamosan tükörképeként Nicolas Vial rendezett az Opéra Comique színpadán.

A Théâtre de l’Incrédule (A hitetlen színháza)

A társulat célja a XVII. századi színházi repertoár és a korabeli színésztechnikák bemutatása éppúgy, mint más klasszikus és kortárs repertoárok feldolgozása, a szövegek és előadásmódok egyszerre tudományos és játékos megközelítése. A nagy szerzők műveinek igényes, de ugyanakkor érthető előadását szem előtt tartva a társulat tevékenységének egyik fő iránya az irodalmi művek színpadi feldolgozása, melyben gyakran aktív szerepet kap a zene is.