A Fractalicious! egy „intermediális" és posztdramatikus előadás, különböző médiumokat, tereket, tudatokat és valóságokat társít, miközben egyszerre szuggesztív, ironikus, őszinte és komikus.Minden eleme egymással összefüggésben, egymással összehasonlítható értékkel vesz részt az egész felépítésében. Az előadás öt összetevője különböző karakterutánzatokat, alanyi helyzeteket, előadásmódokat és digitális technikákat olvaszt egybe: 1) a színész egy egyetemi tanár sokféle, párhuzamosan létező érzékenységét játssza el, amelyek zavaros zuhatagként követik egymást, majd újra összeállnak egy stilizált, olykor paródiaszerű felolvasás alakjában; 2) a táncosnő többféle alanyiságot és különböző érzelmeket testesít meg, amelyek a tanár terének elfoglalásáért versengenek, aki számára a táncosnő szerető, szadista partner és élettárs (ők ketten több egymást átfedő történetet játszanak el); 3) a tudat és az alanyiság hasadásait énekesek hangjai hangsúlyozzák vagy jelzik előre, amint azok sorra összeomlanak és megújulnak; 4) a videovetítők váltakozva mutatnak be különböző jelenségeket a neurokémia vagy a csillagászat, az ember és a gépek világából, rémisztő, szép stb. képeket, amelyek megformálják, elbonyolítják és felerősítik a látványt; s végül 5) a DJ-k változatos szimfóniájú mentőköteleket szőnek, amelyek a biológiai ritmusnak megfelelően olvasztják egybe a publikumot az előadás valamennyi elemével.