Színházak
Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
- 2022/2023
- 2014/2015
- 2012/2013
- 2010/2011
- 2007/2008
Katarina Pejovic - Boris BakalProcess_City Trilógia I. rész- Szabadság a történelemből
Munkatársak (díszlet, jelmez, technika):
Zeljko Zorica, Barbara Blasin, Stjepan Filipec, Sinisa Jakovcevic, Martina Franic, Milan Zerjav, Tomislav Pavlic
Zeljko Zorica, Barbara Blasin, Stjepan Filipec, Sinisa Jakovcevic, Martina Franic, Milan Zerjav, Tomislav Pavlic
- rendezőBoris Bakal
- társrendezőKatarina Pejovic
- dramaturgKatarina PejovicBoris Bakal
Az előadás a Process_City trilógia első része, melyet Franz Kafka A per című regénye és annak filozófiai, valamint politikai következményei ihlettek.
A Vacation from History (Szabadság a történelemből) egy meta(fizikai) kommentár Kafka művéről: a kollektív és egyéni tudat peremén tett utazás, mely a történelem elől való menekülés biztonságos menhelyei felé, az álom és a halál tartományába visz.
Információ infláció + időhiány = a relevancia ismertetőjelének és az értelmes anyagnak az entrópiája. Ilyen ördögi egyenlet mellett hogyan tudja az egyén saját történelmét úgy formálni – azt a történelmet, amely a személyes történelmek összesítésében teljes bizonyossággal más képet ad egy korszakról -, hogy ismertetőjele felülmúlja ezt az entrópiát?
(Katarina Pejovic)
„A Shadow Casters társulat a gyerekkor kommunikációs közegébe repít minket; az estimesék világába, amikor a szülők betakarnak és kilopóznak az alvó gyerekek szobájából..”
(Nataša Govedić, Novi list)
Az álom és valóság határmezsgyéjén egyensúlyozó mese, amelyben a közönség, megfosztva a szokásos színházi rituáléktól és a nézői távolságtól, teljes lényükkel résztvesznek. (...) Nincs más hátra, mint hogy egy félig öntudatos állapotban megtaláljuk saját életünk képeit. Az a mód, ahogy ezek a képek feltárulnak, igazán mesteri: egyszerre mélységesen romantikus és félelmetes.
(Bojan Munjin, Feral Tribune weekly)
A Vacation from History (Szabadság a történelemből) egy meta(fizikai) kommentár Kafka művéről: a kollektív és egyéni tudat peremén tett utazás, mely a történelem elől való menekülés biztonságos menhelyei felé, az álom és a halál tartományába visz.
Információ infláció + időhiány = a relevancia ismertetőjelének és az értelmes anyagnak az entrópiája. Ilyen ördögi egyenlet mellett hogyan tudja az egyén saját történelmét úgy formálni – azt a történelmet, amely a személyes történelmek összesítésében teljes bizonyossággal más képet ad egy korszakról -, hogy ismertetőjele felülmúlja ezt az entrópiát?
(Katarina Pejovic)
„A Shadow Casters társulat a gyerekkor kommunikációs közegébe repít minket; az estimesék világába, amikor a szülők betakarnak és kilopóznak az alvó gyerekek szobájából..”
(Nataša Govedić, Novi list)
Az álom és valóság határmezsgyéjén egyensúlyozó mese, amelyben a közönség, megfosztva a szokásos színházi rituáléktól és a nézői távolságtól, teljes lényükkel résztvesznek. (...) Nincs más hátra, mint hogy egy félig öntudatos állapotban megtaláljuk saját életünk képeit. Az a mód, ahogy ezek a képek feltárulnak, igazán mesteri: egyszerre mélységesen romantikus és félelmetes.
(Bojan Munjin, Feral Tribune weekly)