Mióta az ember kiűzetett a paradicsomból, a „hiány” vált létünk természetes állapotává. Az idő lerombolja az arcunkat, bőrünket, testünket, érzelmeinket és gesztusainkat, de mindig van valami, amit nem lehet elvenni tőlünk... az emlékezet varázsában lebegünk, az elmúlás méltóságában, és soha nincs egyetlen unalmas pillanat sem – mindig újra és újra kell kezdenünk.