A globalizáció korában, amikor mindannyian folyton egyik városból a másikba közlekedünk vagy költözünk, amikor a nyelvek váltása oly gyorsan történik, hogy már nem is tudjuk, kik vagyunk, Eugène Ionesco darabja, Az új lakó, úgy tűnik, éppen mirólunk szól. Egy új lakó érkezik a lakásba, amely számára új, de annál ósdibb a Házmesternő számára, két hordár és rengeteg, rengeteg poggyász. Egy színdarab az alkalmazkodásról és arról, hogy képtelenek vagyunk lemondani a körülöttünk és bennünk levő emlékekről, miközben folyamatosan haladunk a nagy, az örök költözés felé. És mégis, mi marad nekünk az emlékeinken kívül? A gondolat nehezen elfogadható, és ez a komikum forrása...