A tatabányai Jászai Mari Színházban konyha az egész világ, és szakács benne minden férfi és nő. Harsányi Sulyom László, a rendező azonban a lazac mellett, valami sokkal fontosabbat szán a svédasztalra. A darab harminc szereplője, „szakácsa” az életet főzi itt a maga édes-fanyar-savanyú fűszerezésével. A kitűnő hivatásos színészek mellett egykori bányászszínpadosok, régi és új diákszínjátszók is fontos szereplői az előadásnak.
Ebben az élet-szagú, elmebajos rohanásban a „hétköznapi” hősök megtorpannak néhány másodpercre. Rádöbbennek a tehetetlenségükre, a bezártságukra, a viszonyaik kiüresedettségére. Arra, hogy így még álmodni is lehetetlen. És ebben a tizedmásodpercnyi megtorpanásban fogcsikorgatóan igaz és mindnyájunk életére érvényes kérdések vetődnek fel. Ha van erőnk lassítani ebben a gyors-éttermekre és mirelit értékekre specializálódott világban, akkor talán azzal a tudattal állhatunk fel a székünkből, hogy mégis érdemes a hajmeresztő zsivajban megtorpanni és a szívünkbe nézni.